Ha vágyom rá, de szerintem rossz anya lennék akkor kár belevágni?

Igazából ezt neked/nektek kell eldöntenetek.

Azt írod,vágysz az anyaságra,ugyanakkor tudod,érzed,hogy vannak olyan tulajdonságaid,amik miatt feltételezed,hogy nem neked való a családalapítás,ami viszont tényleg visszafordíthatatlan.

Az,hogy a te gyermekkorod nem volt jó,nem jelenti feltétlenül azt,hogy továbbörökíted a rossz példát. Persze lehet,de nem törvényszerű.

Csak azt tudom tanácsolni,hogy írd fel egy papír egyik oldalára,hogy érzéseid szerint mi szól mellette,a másikra pedig,hogy ellene.

Saját életemről annyit,hogy én mindig szerettem volna gyerekeket,nem lehetett. Két örökbefogadott fiunk van (20 és 10 évesek), és 2 nevelt babánk (6 és 7 hó).

Nem könnyű,egyáltalán nem az,de ez a mi életünk,így szeretjük.

Amit még fontosnak tartok megjegyezni,nem a gyerekek által lett teljes vagy boldog az életünk,ők egy másfajta boldogságot hoztak el nekünk akkor,mikor készen álltunk rá. A nev.szülőségre pl.viszonylag későn. A férjem 50 éves,én 46.

Azt nem írtad,ti hány évesek vagytok.

Bocs,ha hosszú lett. Remélem,meg tudod fogni belőle a számodra lényeges infókat.

Megint az 1-es vagyok.

Az,hogy valaki készen áll-e az anyaságra,szerintem egészen addig nem derül ki,míg anya nem lesz. Már ami az érzelmeket illeti. És olyan nincs,hogy tökéletes minden. Én legalábbis sokszor érzem azt,hogy máshogy kellett volna egy adott helyzetet megoldanom.

A káosz is hozzátartozik a gyerekneveléshez. Vagy a spontenaitás.

Erre nem lehet felkészülni.

Kedves hatos! A szar szülők nem is rágódnak ilyeneken, csak mondom.

Kedves kérdező!😊

Nem írtad, hány éves vagy. Attól is függhet a dolog. A szülőséggel egy olyat fajta szeretetet tapasztal meg az ember, amit semmilyen más módon nem tud. De persze fárasztó. A nem alvással meg kell barátkozni😂

Arról nem beszéltetek, hogy a férjed marad otthon?

Szülőnek lenni akkor is nehéz ha teljesen tudatosan akarod, nagyon akarod azt a gyereket. Akkor is vannak napok mikor legszivesebben világgá mennél és vissza se néznél. Persze nem gondolod komolyan, de tényleg elég nagy káosz tud lenni az ember napja és olyan szintű fáradtságot ismersz meg általa amiről azt sem tudtad hogy létezik.

Szerintem ne vállalj ha ilyen bizonytalan vagy. Mert bizony ha nem is örökre de jó sok évre búcsút vehetsz pontosan azoktól a dolgoktól amiket felsoroltál.

Viszont az is tény hogy az anyaság hoz magával sok mindent. Pl én is folyton addig húztam a takarítâst amíg lehetett. Aztán a gyerek mellett már úgy takarítottam naponta mint a katonatiszt. De mi akartuk is a gyereket, szóval tudtam hogy ezen majd változtatnom kell és nem is okozott gondot.

Fura, de én ilyen szinten nem gondoltam bele a dologba gyerekvállalás előtt, hogy nekem milyen rossz tulajdonságaim vannak és ezek milyen hatással lesznek majd a gyereknevelésre.

Egyértelmű volt, hogy szeretnék gyereket, és ha bármilyen nehézség adódik, azt meg fogjuk oldani. Így is lett. Én is szerettem pl lustálkodni előtte, de ez nem tartott vissza attól, hogy belevágjunk.

A kérdező valószínűleg nem vágyik rá egyértelműen, és ezért keres és talál kifogásokat.

AMi tény az az, hogy gyerekszületés után teljes életmódváltás következik be az ember életében, már nem csinálhat amit akar, a gyerekhez kell alkalmazkodni. Nincs egyik nap mozi, másik nap színház, sokáig alvás,stb. De ezt ellensúlyozza hogy van egy gyereked, akit szeretsz, gondoskodsz róla stb. El kell dönteni hogy megéri-e az áldozatot, vagy nem.

Aki talál kifogásokat, az nem is vágyik rá annyira.