Olyan sokszor van bűntudatom és azt érzem, rossz anya vagyok. Ez már mindig így lesz? Más is így van ezzel?
3 hónapos a babám, első gyerek. Nehéz eset. Nem tudom, más babája milyen, de az enyém szinte semmit nem alszik napközben, pedig sokszor órákon át próbálkozom altatni, de 10 perc múlva felébred. A lényeg, hogy többnyire egész nap csak vele kell foglalkozni. Ha szopik azért, ha leteszem, akkor meg azért. Mindig igényli a foglalkozást, a játszószőnyegen is csak kb 10 percet van el...
Szóval kb semmire nincs időm mellette. De akkor is meg kell csinálni ezt-azt. Ennem kell, wc-re menni, hivatalos dolgokat intézni stb. Ilyenkor sokszor nem tudom azonnal felvenni, sírdogál pár percig. Aztán amikor odamegyek felvenni és a világ összes bánata ott van az arcán, totál bűntudatom lesz, hogy inkább hagytam volna félbe az evést és jöttem volna hamarabb... éjjel amikor tök fáradt vagyok, de ébred sokadszor is, annyira mérges tudok rá lenni, hogy nem alszik, reggel meg azon agyalok, hogy hát milyen anya vagyok én hogy haragszom rá, amiért felébred... amikor nem is tehet róla.
És ez csak 1-2 példa, de tudnám még sorolni.
Napközben egyedül vagyok vele, de este és hétvégén rengeteget segít a férjem. De szoptatni nem tud, márpedig éjjel csak cicin alszik vissza. Tudom, ne nyávogjak, én akartam gyereket... de úgy érzem, rosszabbul viselem a fáradtságot, mint mások.
És állandóan bűntudatom van, hogy lehetnék türelmesebb, fel kellene vennem előbb... már olyanok is megfordulnak a fejemben néha néha, hogy szegénynek milyen lelki sérüléseket okozok azzal, ha rossz anyja vagyok...
(Csak mellékesen, az én anyám sose szeretett, 15 éve nem is érdeklem, és tudom, milyen lelki problémákat tud okozni egy rossz anya)
3 hónaposom van nekem is viszont én egyedül nevelem.És ő éjjel is alig alszik,nemhogy nappal. Türelemjáték.Van,hogy én sem tudom azonnal ölbe kapni,mert leég a kaja,wc-n ülök meg még sorolhatnám. És olyankor szegénykém már hisztisen zokog.Néha eszembe jut nekem is milyen rossz anya vagyok,de ha kettészakadnék sem tudnám ennél jobban csinálni. Viszont mikor egy ilyen eset után megnyugszik és rámmosolyog,tudom ,nem haragszik :)
Jól csinálod te is ne aggódj.Nem könnyű az anyaság,de ő nem haragszik rád ez biztos.Csak nem értheti miért nincs ott anya egyből.
Gondolj bele,máshogy nem tudja kifejezni hogy haho itt vagyok, unatkozom,éhes
vagyok,szükségem van rád.. csak sírással. De amint megkap el is felejti szerintem.
Nyugi, a jó anyáknak mindig van bűntudatuk. Ha kell ha nem, mert meg akarsz felelni és szereted a gyerekedet, a legjobbat akarod neki. Nekem a legnagyobb fiam 7 éves és a mai napig kételkedem magamban.
De azt tudd, hogy néhány perc sírásba, később hisztibe tényleg nem fog "belehalni". Nem lesz lelki beteg attól, hogy nem pattansz le a wc-ről abban a pillanatban, hogy sírni kezd. Később, mikor már tudatosan fog hisztizni, jobb is ha nem kapja meg első nyikkanásra amit épp akar. Mindent megkapnak a gyerekeim, szeretem őket, kétségeim mindig vannak, szerintem még 40 éves korukban is lesz. (Csak érjem meg :D) Erről szól az anyaság.
Kitartás, néhány hónap és könnyebb lesz. Legalábbis az alvás szempontjából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!