Miért akarnak egyesek 45-50 évesen anyává vagy apává válni?

"Azóta az ismerősömmel nem állok szóba, amióta együtt van a vén csókával."

Te se vagy normális már ne haragudj. Véleményed lehet a kapcsolatukról, de nincs jogod vele ezért kvázi bunkózni. Ő élete, nem a tiéd.

Valóban nem is ideális 50 felett szülővé válni, én sem tenném, de ennél rosszabb dolgok is történnek gyerekekkel sajnos, akiknek mellesleg fiatal "szülei" vannak, azokért miért nem lázadsz ennyire? Mélyszegénység, bántalmazó elmebeteg "szülők". Az nem zavar?

Úgy teszed fel a kérdést, mintha az átlag magyarra amúgy jellemző lenne a hosszú távú gondolkodàs (vagy egyáltalán a gondolkodás), és egyedül ezzel a 40 feletti szüléssel lennének problémák. Az átlag máról holnapra él, mit érdekli őt, hogy mi lesz következő hónapban, nemhogy 18 év múlva, amikor a gyerek érettségizik, anyuka meg nyugdíjba megy. Ez a fajta gondolkodásmód az élet minden területére kihat. Nincs az embereknek sokszor egy hónapra elegendő megtakarításuk, anyuka minden végzettség és egzisztencia nélkül éli a htb életet, bele nem gondolva abba, hogy mi lesz, ha apuka holnap felfordul a kocsival; sorra veszik fel az emberek a hiteleket, mert azt gondolják, hogy nekik is jár a nagy ház, habár soha annyi pénzt összelapátolni nem tudnának, még ketten sem; nincsen elképzelés, hogy hol akarnak majd tartani 1,5,10 vagy 20 múlva; a lényeg, hogy ma jó legyen, holnap majd lesz vhogy, meg amúgy is állambácsi dolga gondoskodni az övéiről.

Így élünk mi. És akkor kérdezem: ha alapvető dolgokról nem tudnak felelősségteljes döntést hozni emberek az életben, akkor miért pont a gyerekvállalás lenne átgondolt, megfontolt?

Az átlagéletkor azért átlag, mert benne van a napi 1 dobozt elfüstölő alkoholista bányász, a 8 évesen leukèmiában meghalt kislány és a nagymamám is, aki 89 évesen halt meg, 88,5 évesen még a kertben dolgozott.

Láttam én 35 éves kétgyerekes anyát is melanoma vagy mellrák áttétekben haldokolni. Sajnos.

Nálunk mint írtam, 33-44 most a korunk, most tervezzük a 2. babát. Mire a második érettségizik, a párom még mindig a dolgozó korosztályba fog tartozni.

Jóeséllyel kettőnk közül az egyik fel tudja nevelni a gyerekeket (illetve ha én 50 évesen meghalok, az meg nyilván a váratlan tragédia kategória), sőt ha a statisztikát követjük, mindketten megérjük mindkét gyerek diplomaosztóját is.