Hat hete szültem császárral, de még mindig nem érzem igazán jól magam. Mikor leszek újra a régi?

Hidd el, teljesen értem, amit írsz. Márciusban szultem császárral. Szerencsére én alig éreztem, csak volt rajtam 25 kg felesleg és tovább híztam a szoptatás alatt..Azon túl, hgoy esztétikailag zavart, fájtak az izuleteim, alig bírtam mozogni. Ez a problémám akkor oldodott meg, mikor fogyizni kezdtem (kezdettol fogva problémás volt a tej, 5hónap után elment), már egész jo. De persze a szoptatás és a baba elsorangu, úgyhogy minél tovább. Vigyázz majd, mit eszel és mennyit, igyás sokat, hagyd a nasit és az éjszakai evéseket (saját rossz tapasztalatom), ha jo ido van, sétaljatok majd.

Hiányzott a munkahelyem, az emberek. Ahogy nott a baba, úgy toltottuk ki egyre jobban a napjainkat, az elso mosolya , úgy másfél hónap után már nagyon élvezem, hogy itthon vagyunk és babázok:) Sokat csavargunk azért, hogy ne csak bezárva legyunk.

Fodrászhoz amint tudtam, elmentem, 1órámba telt (kértem idopontot). Néha megleptem magam pár aprosággal (pólo, bizsu)- fontos, hogy ne legyen az az érzésem, hogy otthon már minden mindegy és mackoban járjak uzletbe.

Hát nekem így sikerult átvészelnem, 8 hónapos a baba, és naygon jo itthon:) Másfél éves lesz, mikor vissza kell mennem dolgozni, sokkal nehezebb lesz, mint hogy itthonmaradtam. Kívánom neked is, hogy mihamarabb túllegyél a nehezén!

Üdv sorstárs!

Én nyolc hete szültem, szintén császárral és rajtam 15 kg felesleg van és fáj minden izületem. Már nem tudok szoptatni, úgyhogy elkezdtem egy kis itthoni tornát ami nem több 15-20 percnél és a babával járunk ki a levegőre. Én ezzel próbálom újra egyenesbe hozni magam, mert én sem érzem túl jól magam a bőrömben.

A munkahelyem mondjuk annyira nem hiányzik, de a jó társaság és a néhai kimozdulás, fodrász az én lelkemnek is jót tesz.

Csak szerettem volna, hogy tudd, nem vagy egyedül :)

Szia. Én 2 és fél hónapja szültem császárral. Kb. 18 kg plusz van még mindig rajtam, lóg a hasam, csurom vörösek a csíkjaim, egy pozitívum: a mellem nem ereszkedett meg, pedig az első perctől nem tudtam szoptatni (nagyon-nagyon fájt a tudat, mindent megtettem), mert egy csepp tejem sem volt. A ruháim közül semmi nem jön rám, még a felsőim sem, mert a melleim kb. 3 számmal lettek nagyobbak, úgyhogy mackóban járkálok. Fodrászhoz egyszer jutottam el eddig, most már ruhákat is kénytelen leszek vásárolni, nem tudom, hogy fogom megoldani a baba mellett. Szóval szörnyű, a szexről nem is beszélnék... Fogyni még szerintem egy dekát nem fogytam, pedig nem is eszem -mert nincs időm-. Nagyon remélem én is, hogy ez idővel megváltozik, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Viszont imádom a kisfiamat, a férjemet, ők éltetnek, a munkahelyem csak abból a szempontból hiányzik, hogy sokan voltak körülöttem. Van két barátnőm, akikkel együtt voltunk terhesek, majdnem együtt is szültünk, velük töltöm az időmet, együtt sétálunk, együtt megyünk ide-oda (posta, DM, pékség), ez az a 3 hely, ahova járok, de még ezt is élvezem. Nagyon jó érzés, hogy emberek vannak körülöttem olyankor.

A tornát még nem mertem elkezdeni a hasam miatt, nem tudom, hogy mennyire forrt össze a seb, félek, hogy megerőltetem, bár már nem fáj, van még egy-két hely, ahol érzéketlen tapintásra.

Szóval ne keseredj el, sokan járunk egy cipőben, hamarosan remélem túl leszünk ezen a depis időszakon, és újra vonzó nőnek, a többi emberrel egyenértékűnek fogjuk érezni magunkat!

Mindent bele!