Akik 18 év alatt estek teherbe és megtartották a babát, elmesélnétek a történetet? Hogy fogadta a család? Iskolát hogy sikerült befejezni? Stb.

Középiskola 11. osztályában estem teherbe, februában teszteltem pozitívat. Azt az évet még kihúztam normál tanrendben, testnevelésből felmentést kaptam, de ezen és a növekvő pocakomon kívül nem volt nagy változás, nem éltem meg rosszul a terhességet. Közben otthon úgy oldottuk meg a dolgokat, hogy a házunk felső szintjét a szüleim kialakították nekünk. Szuper volt, külön volt minden, még a bejárat is, de mégis egyet kellett "sikítanom" és ott volt anyu és apu. A fiam apukája is oda költözött (ő akkor 21 éves egyetemista volt), de el is költözött még a szülés előtt, nem volt rá felkészülve. A 12. nehéz volt így baba mellett, bár hatalmas mákom volt vele, ritka jó gyerek volt, de akkor sem volt egyszerű. Természetesen ezt már magántanulóként csináltam meg. Leérettségiztem. Én már 14 éves korom óta kozmetikus szerettem volna lenni, viszont érettségi után otthon voltam a kisfiammal, ameddig oviba nem ment. Közben nyelveket tanultam otthon és magántanároknál. Utána kezdtem el a kozmetikus képzést, amit be is fejeztem. Otthon apukám épített egy üzletet a házunkhoz és ott dolgoztam még utána majdnem 3 évet, aztán a kisfiammal kijöttünk Bécsbe. Itt megtaláltam a páromat, aki jövő héten a férjem lesz és 2 hete pozitívat teszteltem ismét. :) Sok nehézség volt, nem mondom, hogy soha nem bántam meg a fiamat, mert a dackorszakban párszor gondoltam arra, hogy "kellett ez nekem?", de az szerintem mindenkinek nehéz és nagyon-nagyon hálás vagyok érte, életem értelme. :) Az apjával akkor találkozik, mikor hazamegyünk családlátogatni és akkor az ő szülei elviszik pár órára a fiút, de néha akkor sem kíváncsi rá... Szerencsére a párom tökéletes nevelőapja, imádják egymást.

Ha visszamehetnék, védekezék. Akkor is ezeket a tanulmányokat csinálnám, de sok minden könnyebb lett volna. De azt gondolom, mindent összevetve nagyon szépen alakult az életünk és a fiamnak mindig mindene megvolt és lesz is.

17 körül voltam amikor teherbe estem.Nem.volt szívem elveteni,es a baba apja is melettem állt (meg akkor).Anyàmnak amikor elmondtam,majd felrobbant olyan ideges mérges volt rám.Nevelő faterom ugyszint.Akkor azt akarták hogy azonnal hazasodjuk össze,de en nem akartam.Onnanstol kezdve anyám mamàmék,kereszt szüleim,unkoa tesomek kiutàltak a családból.Aztán már csak azt hallgattam főleg anyàmtol hogy vége az életemnek,az övének meg főleg,mert magamat sem tudom ellátni,es neki kell majd felnevelni a "kölyköm",örökre itt maradok náluk,mert senkinek nem fogok kelleni egy gyerekkel,egy tanulatlan senki vagyok.Iskolába jártam ugyan ugy,a suliban normalisok voltak.Elhagyott a baba apja félidőben,onanstol megroszabb lett minden.Megszültem,anyám első kérdése az volt hogy az apjára hasonlít?Amikor szültem anyám meg az apa talakozott es mindennek elhordott hogy en mással is voltam nem tőle van a gyerek...majdcsak ugyjott ki hogy még egyutt sem voltunk.Anyam ezek utan nem hitt nekem akármit mondtam,es megállapította a 3 napos gyerekemrol szemmel,hogy nem az az apa mert nem is hasonlít rá.Egy 3 napos gyerek!!!??Elso este megmuatta hogyan kell megfurdetni,a köldökét lekezelni,de azt az undort es utàlatot ahogy nézett arra a kis àrtatlan lélekre,sosem felejtem el.Össz vissz 1 ev 4 hónapot laktunk ott a fiammal de ez idő alatt egyszer sem passzoltam le ra,mindig mindenhova vittem magammal.Sose játszott vele,vigyázott ra,csak akkor ha jöttek a fent említett rokonok.Akkor lese tette a babàt a kezéből,mindet tőle kérdezték rokonok,milyen baba,jól alszik e,annak ellenre hogy igazából sosem foglalkozott vele,csak a làtszat kedvéért,én meg mindig ültem ott csenben,hozzám sem szóltak egy szót sem.Mint ha ott sem lettem volna.A pénz állandó vita volt,mármint neki,annak ellenre hogy volt egy barátnőm neki mar volt babàja és az összes babàs dolgot nekem adta.Bodykat,kis kàd,kis àgy,minden dolgot ami kell egy gyereknek.6 nagy doboz ruha,kb 1 éves korig,szóval azt sem kelett megvennI,a baba kocsit saját penzembol vettem meg.Tejem is volt böségesen úgy hogy tápszer sem kelett.Ennek ellnére ő kezelte a bankkàrtyàm,az anyasági segélyből sem láttunk semmit,annak a papírját hogy megküldték a tàskájàban talàltam meg eldugva.Egyszer kértem tőle 200 ft ot egy gömb fagyira (a gyereknek),majdnem megvert hogy mit képzelek en.Meg nem volt màsfél éves a babàm amikor pár pelus volt csak,szóltam neki erre hogy ő nem vesz többet elég nagy a gyerek szoktassam le,ott a bili.úgy hogy 4 db pelenkànk volt.

1 éves volt a baba amikor neten keresztül megismerkedtem egy fiúval,egymásba szerettünk.Sokszor ő segített ki pelussal,vagy ami kelett a boltból.Ezt anyám megtudta es patàliat csapott hogy mekkora ri.anc vagyok.Megmondtam neki a magamét..(igazából csak annyit hogy tényleg szeretem azt a fiút)életemben először.Elkuldott azt mondta költözzek a fiuhoz akkor.Ide adta az üres kàrtyàm es még hozzá tette hogy a ruháinkon kívűl semmit nem vihetek el.Ez a fiú es a szülei befogatak minket,4-5 hónap járás után.Nagyon rendes emberek!!Akkor visszamntem a közép iskolába,le érettségiztem,babám bölcsibe jart,utana szakmàt szereztem.Azóta már eltelt majdcsak 10 év,a fiú a férjem lett,közösen építettünk egy házat,5 éve megszületett a közös fiunk is.

Tudom védekezhettem volna anno,de ez az egész megtanított arra hogy nagyon erős vagyok, es mindent megtudok oldani egyedül.Nagyon boldog vagyok a férjemmel.Tudom vagyis gondolom hogy anyàm csalódott bennem mert nem volt ennek jele,vagyis nemvoltam egy nagy bulizos,4 es tanuló voltam,diák önkormányzati elnök,es kifejezetten csendes ember,de nem így kelett volna viselkednie se velem se az unokájàval,aki 1000 szàzaléjig az apjára hasonlít.Csak már erről így 10 év után nem esik szó.

5-ös! Minden tiszteletem!!!! Édesanyád nagyon csúnyán bánt veletek!

Kérdező! A testvérem 15 évesen lett várandós. A család nem állt mellé. Máig bánom, akkor én 24 voltam. Nem tudtam segíteni neki! 😭 abortusz lett belőle. Sosem bocsáom meg magamnak. Ma már 15 éves lenne.

Tudom mennyire fáj neki, ma is. Aztán ismét magára maradt egy kisfiúval, akkor is felmerült az abortusz, de végül is mellé állt anyukám, ma már 9 éves nagyfiú és a nagyi kedvence. Férje van, és még 2 gyermekük született.

Iskolát estin, levelezőn, vagy magántanulóként be lehet fejezni. A család nagyrészt összefog, amikor az a csepp újszülött a születés után kézzelfoghatóvá válik.

Az időt, a most megfogant gyermekedet nem tudod lejegelni, hogy maradj benn a pociban addig míg meg lesz a papír, saját lakás, stb.

Tervezni és átgondolni kell.