Ti megpróbálnátok 47 évesen, hogy lombikkal lehetne e babátok?

Én már nem vállalnék és nem is próbálkoznék, semmiképp teljesen kizárt szerelem ide vagy oda, de ez én vagyok...hogy te hogy érzed azt csak te tudhatod, bár te sem vagy elég biztos magadban/magatokban, ha itt tartasz 'közvéleménykutatást'...mert akkor mennétek és csinálnátok és az orvoson kívűl nem kérdeznétek másokat🙊

Próbálok nem bántóan fogalmazni, mert a kor egy állapot és én is leszek ennyi szóval...nagymama korban vagy a lányodnak kellene unokát szülnie 'neked' nem pedig neked szülnöd kistestvért a lányodnak...

Az idő nagyon megszépíti az emlékeket nem biztos, hogy úgy emlékszünk a kisbabás/totyogós/kisgyermekes időre, ahogy volt...

#9: A 60 lassan már dédi. 25 éves a kérdező lánya, ennyi idősen már sok nőnek van gyereke.

Hiába hiszi magát most minden középkorú fiatalnak, (40 vagyok én is), ettől még 50 éves kor felé az a normális, ha nagymama, és nem kismama.

Sok 50 felettit ismerek, aki hirtelen robbant le. Hiába volt 40-45 évesen sportos, fiatalos, jött egy betegség, és 50 évesen örül, hogy menni tud.

Egy kisgyerek után meg futni kell, de gyorsan ám! Fizikailag is megterhelő egy pici gyerek. Az első években az esti kelések, aztán a dackorszak, emelgetni, futni, kúszni-mászni, ellátni.

Egy tinivel már komoly generációs szakadék lenne. A 16 éves gyerekem szerint már 40 évesen is egy vaskalapos őskövület vagyok. Mit gondolna egy 65 évesről??

Nem véletlenül jelzi azt a természet, hogy most már késő a babához.

Ezt meg gondolom a 38 éves férfi is átgondolta, mikor egy 47 éves nővel összejött. Ha akarna még gyereket, akkor egy 30 körülí párt keresett volna.