Ismertek tudatosan gyermektelen embereket? Van közetetek tudatosan gyermektelen?

Igen, én, bár a tudatosan rész csak félig stimmel. Sosem voltunk úgy, hogy nagyon akarunk, vagy nagyon nem, úgy fogtuk fel, hogyha jönni akar, akkor jöjjön, mi a természetre bíztuk. Lombiktól és társaitól teljesen elzárkóztam (ez részben egy rossz - nem személyes - tapasztalatnak köszönhető), így úgy voltunk vele, ha lesz lesz, ha nem sikerül, maradunk magunk. Mikor készen álltunk rá anyagilag és pszichésen is, 6 éven át nem védekeztünk egyáltalán. Egyszer teszteltem pozitívan, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment (2 hét után). Aztán semmi. Azóta felépítettünk egy olyan életet, ami kettőnknek kényelmes, ha most jönne egy gyerek, akkor fel kellene bolygatnunk mindent, mindkettőnk munkáját (egyikünknek sem olyan a munkarendje, ami mellett lehetne gyermeket nevelni), másik házba kéne költözni, még csak az autó sem lenne alkalmas rá, mert kicsi nagyon még egy babához is. Úgy érzem, hogy most már a korból is kifutottunk picit, én lassan töltöm a 40-et, nem szeretnék a nagymamák között állni a gyerekem diplomaosztóján, ha megérném egyáltalán. Tehát tulajdonképpen a 6 év sikertelenség után már tudatossá vált, hogy védekezzünk, de ugye maga a próbálkozás sem volt egy szándékos, igyekvő próbálkozás.

Igen, sokan mondják, hogy meg fogjuk bánni. Egyszer lehet, hogy így lesz, egyelőre egyikünk sem érzi. Én azért remélem, hogy életem nagy részét még így is boldogságban élhetem le és megbánós sajnálkozós rész fog rövidebb ideig tartani.

En meg fiatal vagyok (22/n), de a legkevesbe sem szeretnek gyereket. Undorodom a terhesseg gomdolatatol, hogy valami "eloskodik" bennem es a vegen jol szetszaggat, amikor kijon. (Biologiailag egyebkent valoban eloskodik, ez teny, hiaba lesz belole sertodes.)

A kisgyerekekkel nem igazan tudtam soha mit kezdeni, ha valamelyik elkezd sirni egy boltban mondjuk, akkor felhuzom a nyulcipot inkabb. Nem utalom oket, vannak jofej gyerekek, de nem hoznam haza oket sem :D.

Egyebkent is eleg magamnak valo vagyok, nem hiszem, hogy meggondolnam vagy megbannam valaha. :)

Barati korben van egy kisgyerekes anyuka, hat... Inkabb arrol gyozott meg, hogy egeszen biztosan nem kell az egesz a nyakamba. 🤣

Kollegaim neha mondjak, hogy majd meggondolom, majd jon egy ferfi stb... Csak legyintek egyet tobbnyire :)

Leszogeznem, hogy ezek a sajat erzeseim. Engem nem zavar, ha valaki ebben teljesedik ki, legyen boldog. Csak ne eroltesse ram.