Ismertek tudatosan gyermektelen embereket? Van közetetek tudatosan gyermektelen?

Igen.

Az egyik meg is bánta, de már késő neki.

A másik meg szépen becsavarodott és öreg korára magára maradt. Ő nem bánta meg, de látszik rajta, hogy nem százas és jobb is, hogy ő nem szült.

Igen, ismerek.

A kereszt szüleim nem szeretnének. De nem volt ez mindig így.

Keresztanyukam egyben az unokanoverem is.

30 évesen álltak neki, h na akkor legyen baba.

Lombik kellett, volt is 3.egyik sem sikerült.

Aztan unokabátyám beteg lett, rákos. Azt mondta a Keresztanyukam, ha rendbe jött az öccse, akkor újra neki állnak.. Meghalt 37 évesen, ekkor volt 38 Keresztanyukam..

Most 46, nem bánják h nem lett gyerek, mert a mai napig gyászban él és nemtud gondolni sem gyerekre. De amúgy imádja a gyerekeket 1-4 osztalyig tanít, mint matek és rajz tanár.

Az én környezetemben sok ilyen van és egyik sem gondolta meg magát, a többségük már 50+-os és kicsit sem bánják. Nekik így felel meg.

Én hasonlóan vagyok ezzel, szerencsére a férjem pontosan ugyanúgy érez a téma iránt. 15 éve vagyunk együtt, ebből 10 éve házasok és imádjuk az életünket, a világ összes kincséért sem szülnék. Amióta az eszemet tudom ezt vallom és ez napról-napra, évről-évre egyre csak biztosabb lett, látva a környezetemben lévő gyerekes ismerősöket, hogy mennyit szenvednek, idegeskednek, aggódnak és veszekednek a gyerek miatt.. Hát nekem ez a hátam közepére sem hiányzott. Mikor mentem az utcán vagy bementem egy boltba, bankba és mindenhol neveletlen, hisztis, földön fetrengő, visító kölyköket láttam, huuh hát összetettem a két kezem, hogy engem nem vár odahaza egy ilyen miniszörny..

Az okokba pedig bele se megyek, mert annak egy kisebb regény lenne a vége, de itt jó párat felsoroltak.

45N vagyok, soha nem vágytam gyerekre, vagy családra.

Ráadásul semmiféle racionális indok nem szólt mellette - ellene viszont rengeteg.

Volt olyan kapcsolatom, aki mindenképpen nyösztetett a gyerek-témával: emiatt szakítottam.

Nem csak, hogy nem bántam meg a gyerektelenséget, hanem heti 2-3 alkalommal is adódik olyan helyzet, amikor hálát adok az eszemért, hogy nem vállaltam.

A férjemmel 10 éve vagyunk együtt, és éppen amiatt kezdtünk egymással, mert tudtuk, hogy a másik nem akar gyereket (férjemnek egyébként van egy nagykorú, külföldön élő gyereke, akit a férjem nem tervezett - csak az anyuka...).

Úgyhogy teljes az összhang.