Anyukák, ti nem szoktatok másik anyukákra irigykedni?

Őszintén? Igen, kicsit szoktam irigykedni és pont azokra, akikre te is, mármint akiknek van segítsége. Pont most beszéltem egyik régi osztálytársammal, aki újságolta, mennyire élvezi az anyaságot, mert mint apai, mint anyai ágon a nagyszülők szinte versengenek, ki vigyáz a babára és így ő nyugodtan tud menni ahova akar, edzeni, szoliba, műkörmöshöz, fodrászhoz, vagy éppen párjával wellnessbe. Szóval így jó hogy élvezi az anyaságot. És persze, nekem nem lesz könnyebb, ha irigykedem, de akkor is így érzek, igaz csak rövid időre, mikor a helyébe képzelem magam, pedig én nem szolira, vagy körmösre vágyom, még csak nem is wellnessre (bár a párommal egy közös vacsora vagy séta persze jól esne).

Hogy mit teszek ellene? Semmit, meghallgatom amit mond, irigykedek kicsit, de mivel nem tudok változtatni ezen, lapozok, az élet megy tovább.