Ti nem szoktatok irigykedni a jobb anyagi helyzetben lévő anyukákra?

Tudom, hogy picit off, de én meg azokat irigylem, akinek van a családban segítség.

Amúgx gazdagabbakat nem irigylem, de picit féltem a gyereket, hogy milyen lesz majd az óvoda, iskola.

Mi szerintem jól élünk (semmi extra, de szegény családból származom, és amink most van, az nagy dolog nekem), viszont sznob környéken lakunk.

Az ilyen látszatra ítélősektől tartok.

Azt gondolom, hogy nem tehet az ember arról, amit gondol.

De nem biztos, hogy az a kisgyerek boldog lesz a meseszép szobában felnőve, ahogy a tiéd sem biztos, hogy boldog lesz egy irigyen gondolkodó anyukával.

Mi szerényen élünk, valamilyen szinten én is irigykedem a jobb helyzetű családokra, viszont ilyenkor azt gondolom, hogy ha jobban tanultam, igyekeztem volna, akkor lehet én is ott tartanék. Még semmiről sem vagyok lekésve, és te sem, hogy feljebb küzdjük magunkat.

Nem érdekel másnak mi van. Átlagos szinten élünk de a gyereknek mindene megvan és igyekszem mindenből a legjobbat venni neki a fél milliós babakocsitól egészen a ruhákig, neki is van pár db designer ruhája. Ha látok valakit akinek menőbb cuccai vannak akkor nem irigy vagyok, hanem motivációt kapok ha valami nagyon megtetszik arra, hogy megszerezzem magunknak is és keményen dolgozom érte. Nagyon jó érzés megvenni egy-egy ilyen dolgot.

Ezek viszont csak anyagi javak amik csak kiegészítők az életünkben. Sokkal fontosabb az, hogy egészségesek vagyunk, hogy van mit ennünk és lehetőségünk van a friss levegőn játszani minden nap, hogy ismerheti egy kivételével az összes dédijét stb. Amikor elgondolkodom egy nap, hogy miért vagyok hálás akkor ezek előbb jutnak eszembe mint a Cybex Priam meg a kisfiam Burberry pólója.

Minden csóró azt hiszi, hogy aki sok mindent megvesz a gyerekének abból elkényeztetett lesz.

Van akinek a 10 ezres rugi nem tétel és ebben nő fel.Az nem fogja pepcoba járatni mert azt sem tudja mi az...