Mit lehet kezdeni egy olyan (kolléga) nővel, aki megállás nélkül a gyerekét majmolja és mindenkit a gyerekcsinálásra próbál (na) ösztönözni?

Tipikus az a nő, akinek élete fő műve, hogy kinyomott magából egy gyereket és másról se tud beszélni, ami nem lenne gond, ha ezt nem a munkahelyen ecsetelgetné nekünk kollégáknak, a nap kb 8 órájában..

2 éve vagyok itt, eddig még viszonylag elvoltam azzal, hogy non-stop ez a téma (vagy épp az, hogy hogyan kúrt be a hétvégén), de most már kezd idegesítő és végtelenül unalmas lenni.

A fia 7 éves és ritka neveletlen egy kiskölök. Ezt a 2 évnyi állandó sztorizásból sikerült levonni (nem csak nekem, a többi kolléganőnek is, mint kiderült), illetve abból, hogy párszor hozta már be és hát kritikán aluli volt a gyerek viselkedése. Ellenben a kolléganőnk szereti rettenet okosnak beállítani a fiát, miközben a társaihoz képest is le van maradva és ha nagy ritkán valamiben jobban teljesít, mint más gyermek a suliban (vagy előtte az oviban), akkor bent hallgathatjuk, ahogy az egekig magasztalja.

Én speciel tök ellentétesnek érzem az egészet, mert amúgy meg nagyjából az esetek 85%-ban olyan dolgokat mesél a fiáról, ami teljesen negatív képet fest le róla meg a kolléganőmék „nevelési” módszeréről, ami nagyjából annyiból áll, hogy a gyerek neveli és irányítja a szülőket és nem fordítva, továbbá abból, hogy belenyomnak egy tabletet a kezébe, hadd játsszon vagy épp valamelyik nagyszülőnek lepasszolják. Na meg ezek különböző változata.

Nem mer vele sehova elmenni tablet nélkül, mert hogy sehogy máshogy nem bírja lekötni a gyereket, ha olyan helyre mennek a rokonságban 2-3 órára, ahol nincs más hasonló korú gyerek, akkor muszáj vigye a tabletet, mert különben nem bír magával a kissrác. Folyamatosan szemtelenkedik velük, nem fogad szót, hisztizik. A múltkor büntetésből nem játszhatott a tablettel egy napig és konkrétan kiröhögte őket, hogy majd akkor elveszi titokban vagy bekapcsolja a gépet és játszik azon, amire kolléganőmnek az volt a reakciója, hogy vállat vonva csinálta tovább a dolgát. Mint szülőként, semmi tekintélyük a gyerekkel szemben, volt olyan mikor szigorúan megtiltották, hogy elvigye az egyik vízi pisztolyát az oviba és mikor mentek érte kiderült, hogy mégis csak bevitte, amit az óvónő el is vett tőle. De millió és egy ilyet mesél nekünk rendszeresen. Múltkor a nagyanyját hülyézte le és közölte, hogy utálja őt, mert el kellett tenni a tabletet, hogy induljanak moziba…

Mindezek ellenére kolléganőm úgy csinál, mintha mintaszülő lenne és olyan baromi bölcs gondolatai vannak a gyereknevelés kapcsán és olyan vígan leszól kb minden más szülőt, hogy ezt meg azt meg amazt is rosszul csinálják, hogy csak na.

Ja és állítása szerint kiskölöknek nem lehet megmondani, ha valamiben pl nem ő a legjobb, mert kiakad és hisztizik….Vagy ha mindenki kap pirospontot, csak ő nem, akkor úgy kell előadni neki, hogy más sem kapott, nem csak ő, ne vegye magára stb. Mindennemű konfliktust kerülni akarnak a szülei, már-már görcsösen azon vannak, hogy nehogy bárkivel is konfrontálódjon a gyerek, mert hát ő azt nem tudja kezelni. Nem hagyják, hogy megoldja magától a problémáit, nem merik neki elmondani, ha pl nem tehetséges valamiben és nem kéne erőltetnie a dolgot, inkább ráhagyják vagy azt hazudják, hogy ügyes, csak az edző nem veszi észre a tehetségét….:D (foci).

Szvsz ez mondjuk egy óriási nagy baromság, hogy félni kell a gyereknek elmondani bárminemű ilyen dolgot. Agyonféltik és bizony nem lesznek mindig mellette, hogy helyette megoldjanak minden problémát, szerencsétlen gyerek meg majd, ha bármi csúfolás vagy akármi áldozata lesz a suliban, nem fogja tudni kezelni, mert a szülei mindentől óvták. Ja, vagyis de, úgy tudja kezelni, hogy verekszik… És állítása szerint ők, mint szülők ezzel nem tudnak mit csinálni, mondták neki, hogy nem szabad, de semmi meg hát amúgy is fiú és akkor ez már ok a verekedésre ugyebár.

Párhuzamosan meg megy az önmaga fényezése, hogy ő mennyire figyel a gyerek minden igényére, nem bünteti, mert az sehova se vezet, illetve ha valami miatt néha napján leszidja, akkor utána még ő megy a fiához bocsánatot kérni. (???) Épp a múlt héten ecsetelte, hogy hívta a suliban az egyik szülő valamilyen koncertre (talán Quimby, de meg nem mondom pontosan), de gyerekestül és hogy ő hallani sem akar róla, mert hát milyen példát mutat az olyan szülő, aki ilyen helyre viszi a gyerekét. Na de azért a történethez hozzátartozik az is, ha már szülői példánál tartunk, hogy kolléganőm rendszeresen káromkodik a gyerek előtt és konkrétan minden hétvégen, de minimum minden 2. hétvégén elmegy bulizni (vagy egyedül a barátaival és ilyenkor az apjára hagyja a gyereket, vagy apukával együtt és ilyenkor a nagyikra marad a gyerek) és leissza magát. Tipikus hétfői sztorik, mikor hulla zombiként bejön és meséli, hogy éppen hány pálinkát ivott és milyen koncerten csápolt. De olyan is van, mikor baráti társasággal, sok kisgyerekkel együtt lemennek „táborozni” vidékre, ami szintén abból áll, hogy beb*asznak, de legalább a gyerekek lefoglalják magukat egymással, míg ők isznak. Mesélte, hogy volt olyan mikor úgy berúgott, hogy mindent összehányt és azt se tudta, hogy került ágyba, de legalább a párja meg a többi józan felnőtt figyelt a fiukra. És egyébként ő azért választotta le a gyereket a ciciről 11 hósan, hogy tudjon menni a Szigetre, mert pont a gyerek 11 hónapos korában jött valami kihagyhatatlan előadó és muszáj volt elmennie… Az meg plusz poén, hogy az anyját meg az anyósát is folyamat szidja, miközben mindkettő konkrétan bébiszitter és baromi sokat vigyáznak a gyerekre, mindenhova viszik, játszóház, mozi, kalandpark stb.

Végül pedig miután kipanaszkodta magát, hogy éppen milyen probléma volt/van a fiával, benyögi, hogy „de azért szüljetek legalább egyet, mert hát az kell”. Én 27 vagyok, másik kolléganőm, akikkel együtt ülünk egy irodában 25, a harmadik 30 és ő maga pedig 42. Mikor már 10-szer elmondta, hogy szüljünk, mert az annyira jó buli, már nem bírtam ki és mondtam, hogy egyébként erről nem szoktam beszélni, mert szerintem magánügy, de szerény véleményem szerint a legkevésbé sem „kell” szülni, én magam sem tervezek soha az életben és ennek még véletlenül sem kellene egy muszáj dolonak lennie, mert hát ha nő vagy, akkor egyértelműen szülni kell. Aki akar szül, aki nem, nem. Erre válasz: jaj, fiatal vagy még, majd meggondolod magad.:D Mondtam, hogy az teljeséggel kizárt, de inkább hagyjuk, nincs kedvem ebbe mélyebben belemenni, akkor meg megsértődött, hogy hogy mondhat egy nő olyat, hogy nem akar gyereket….

Bocsi, tudom hogy irtó hosszú lett, köszi ha elolvasod és a fő-főkérdés: Mit lehet egy ilyen nővel kezdeni? Mire jó az, hogy ilyen szinten megosztja az egész életét velünk és hogy rendszeresen próbálja magát fényezni? Rendszeresen álszenteskedik, miközben ő sem épp egy mintaszülő. Ha megmondjuk, hogy uncsi már állandóan a szerinte „hiperügyes” fia neveletlen húzásait hallgatni, tuti megsértődik, ahogy azon is, ha el mered mondani a véleményed és gondolataidat a gyerekvállalással kapcsolatban, mint pl hogy soha nem akarsz szülni, mert azon is kiakad.:D