Mit tegyek, ha nem vagyok jó anyának? Ti is éreztetek hasonlóan?

3 hónapos múlt a kisfiam. Imádom, mindennél jobban szeretem őt, de úgy érzem, nem vagyok anyának való. Tervezett baba volt, nagyon-nagyon vártunk rá. Azt is tudtam, hogy nehéz lesz, de nem hittem, hogy ennyire rosszul fogom viselni.

Nem egyszerű gyerek, sosem volt olyan baba, aki eszik és alszik. Nagyon sokat van ébren, én pedig borzasztóan rosszul viselem a kevés alvást.

Minden percben vele kell foglalkozni. Férjem nagyon sokat segít, de mivel folyton foglalkozni kell a gyerekkel, van, hogy napokig arra se marad idő, hogy megöleljük egymást.

Sokszor sírok, mert kikészít, amikor már megint az van, hogy letettem aludni kb hatodik alkalommal, és 10 perc múlva ébren van.

De arra nem lennék képes, hogy sírni hagyjam...

Fáradt vagyok, rosszul érzem magam a bőrömben, sokszor azt érzem, hogy nálam sokkal jobbat érdemelne. Azon agyalok, milyen károkat okozok a lelkében azzal, hogy nem tudok vele szívvel-lélekkel foglalkozni, mert ki vagyok készülve. Hogy állandóan sírok, és ő ezt látja.

Egyszerűen úgy érzem, hogy kevés vagyok hozzá, és nem megy ez nekem, nem vagyok képes olyan anyukája lenni, amilyet érdemelne.