Annyira szerencsétlennek érzem magam! Ti is éreztétek magatokat hasonlóan?
Amikor hazajöttünk a babával anyu itt volt két hétig segíteni beleszokni a helyzetbe, felállítani némi napirendet (ami persze mindig borul), a lényeg, hogy akkor sem volt könnyű, de legalább volt segítségem ha kellett.
Most egyszerűen úgy érzem, hogy nem vagyok jó anya, sokszor csak találgatok hogy miért sír a baba, mintha tapogatóznék a sötétben. Fáradt vagyok és egyre inkább az az érzésem, hogy kudarcot vallok. Ma etetés után letettem a pici lányt aludni aztán sírtam vagy egy órát. Kimerültem, testileg, lelkileg egyaránt. Beszéltem apával, azt mondta ha hazaér kitalálunk valamit, feküdjek le pihenni, vagy menjek sétálni egyet, kicsit foglalkozzak magammal, ő addig vigyáz rá, de nem tudom mit tehetnék. Nagyon nehezen megy. :'( Már azt is kegyetlenségnek és nem éppen jó anyai viselkedésnek érzem a babával szemben, hogy apa kezébe adjam és lelépjek egy fél órás sétára...
A közeli családban amióta az eszemet tudom nem volt ilyen pici baba, teljesen nulláról kezdtem mindent. Nem tudtam hogy kell megfogni, pelenkázni, etetni, sosem tudom éppen miért sír, másfél, két óránként kelünk éjjel-nappal. Nálatok is voltak ilyen mélypontok vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen idióta? A párom rengeteget segít, rajong a lánykánkért, bármit megcsinál, még is úgyérzem, hogy nem vagyok elég jó! :'(
válasza: válasza:Szia!
Sajnos a szülés utáni depresszió küszöbén vagy....csak azért tudom ilyen jól "megállapítani", mert nálam is volt ilyen. Az éjszakai kelésektől olyan voltam mint egy rongy, fáradt voltam mindig, ingerült, bénának tartottam magam. (Első fürdetések, etetések stb.) nincs tesóm, hozzá is teszem gyorsan, semmi baba körülöttem, segítség nem sok.
Amit tehetsz:
AGYILAG kapcsold át magadat! Gondolj bele, h milyen szerencsés vagy h egy pici, egészséges baba a tiéd! elrontani nem tudsz semmit vele kapcsolatban, hiszen TE vagy az anyukája, 9 hónapig nevelkedett benned, teljesen összeforrtatok és ez kint sincs másképpen. ÉS minden segítséget ami akad fogadj el!! Ne sajnáld magadtól azt a fél, 1 órácskát amíg "szabad" vagy.
A sírását pedig pár hét és érteni fogod, bármennyire is hihetetlen még most:)
És nem vagy rossz anya, csak neked is minden újdonság! Fel a fejjel, menni fog, csak "bele kell rázódni"!:)
válasza:Tudod a lányodnak te vagy a legjobb.
Most még hatása alatt vagy a hormonoknak, és ezek még jó pár hónapig megzavarhatnak.
Egy új helyzetbe csöppentél babával, és ez senkinek sem könnyű, hiszen alkalmazkodni kell a gyerekhez, az új élethelyzethez. Valakinek ez nem megy könnyen, főleg ha lelkileg is megviseli, és emiatt sokan esnek depresszióba is. A kis kikapcsolódás éppen ennek elkerülésében segítene! Tehát ne azt érezd, hogy ha "lelépsz" fél órára azzal rosszabb lesz a babádnak, hanem épp ellenkezőleg: te kapsz egy kis friss levegőt, kiszellőzik a fejed és újult erővel mehetsz haza gondoskodni arról a kis emberről, aki csak rátok számíthat az életben igazán.
Én is sokáig őrlődtem, mert én is egy lelkizős, önmarcangoló nőszemély vagyok, akit a hormonjai kikészítettek. Segítségem sem volt sok, bár párom nálam is nagyon-nagyon rendes volt és segítőkész. Neki is köszönhetem, hogy végül kimásztam a gödörből.
S igenis segít egy pár óra távollét! Ettől te nem rosszabb leszel, hanem kipihentebb és jobb!
Ha úgy érzed még bánt valami és kiírnád magadból, akkor írj privit. Ez is sokat tud segíteni, én pedig jó vagyok lelki szemetesládának. :)
Nyugi! Jó anya vagy! Egy rossz anya nem is töpreng el ezen...
válasza: válasza: válasza: válasza:Depresszió és rátesz az,hogy manapság sok "ki ha én nem anyuka" ítélkezik és kritizálja a többi anyát.Nem vagy rossz anya nincs abba semmi rossz ha a párod vagy a nagyszülők vigyáznak a babára,egy anyuka nem egy rabszolga akinek 24 órában ugrálnia kell,nem pihenhet nem ehet,nem ihat,mert azt néhány anya kitalálta.
Nagyon súlyos depresszióm volta az első 6 hét borzalmas volt utána a 3. hónap végéig nem volt egyszerű,babám nem akart szopizni lelkileg a padlón voltam.
Menj el sétálni,kapcsolódj ki pihenj sokat,nekem segített egy homeopátiás bogyó is,nyugodj meg jó anya vagy nehéz beleszokni,nem könnyű,de ha túl vagy az elején akkor sokkal jobb lesz.Új helyzet,kevés alvási lehetőség hidd el az anyukák nagy része ugyanígy érzi,érezte magát,nem vagy szerencsétlen idióta,friss anyuka vagy bele kell szokni,és hidd el jó anya vagy, nem attól függ a jó anyaság hogy 24 órában a babád mellett vagy és rögtön eltalálod mi baja,és mindig sikerül rögtön megnyugtatni,ember vagy,nő vagy vannak neked is igényeid pl fél-1 óra séta,vagy beszélgetés a barátnővel vagy akármi,hogy pihenj hogy egyél,hogy sokat igyál,hogy tejed is legyen,hogy hozzá bújj a párodhoz.Nem szabad ennyire szigorúnak lenni magadhoz.Minden rendbe jön hidd el,esetleg beszélj a védőnővel mit ajánl,vagy egy dokival,hogy hogyan tudnád érzelmileg átlépni ezt az időszakot,és támaszkodj a párodra,hiszen ott van segít,és Ő is azt szeretné jó legyen neked! Remélem segíthettem!
válasza:Szia!
Először is nyugodj meg, ne sírj, mert az nem jó sem Neked, sem a Babádnak, és nehogy kihasson a tejedre.
És nem vagy egyedül. Azért nem leszünk rossz anyák, ha vágyunk pár perc nyugalomra naponta.
Nekem nagyon szerencsém volt/van, nyugodt a Kisfiam, de még most a 11. héten is néha úgy érzem, nagyon nehéz, pedig még az éjszakát is végigalussza.
Állandóan mentem, a munkám miatt rengeteg emberrel, főleg gyerekkel voltam kapcsolatban. Hiányzik, hogy beszélgessek. Vagy nagyokat szoktunk sétálni, de most még azt sem lehet, majd picit később.
Egyébként ahogy nő a Kislányod, egyre jobban megérted, összecsiszolódtok. Mi mostmár sokat játszunk, gügyögünk. És nem sír, csak ha tényleg baj van, nagyon ritkán. Egyedül kb. 15 percig van el.
Nekem is kevés időm van magamra, sokszor elkeseredek a fáradtságtól, pedig nekem annyira nem is rossz a helyzet. Ha fojtogat a sírás, akkor meg mindig arra gondolok, hogy nem szabad, mert a Baba megérzi, és ránézek és elönt a boldogság, mert Ő a leggyönyörűbb, legnagyobb ajándék, amit kaptam az életben, és eszembe jut a Párom is, hogy mennyire imád Bennünket, és hogy mennyire szeretem Őt.
Az én szüleimmel lakunk, ők dolgoznak, de segítenek is, amennyit tudnak. Minden este Anyukám vigyáz a Babára, hogy én nyugodtan tudjak egyet fürdeni. A Párom sokszor csak este 9kor ér haza, de kötetlen a munkaideje, szóval van olyan is, mikor egész nap itthon van. A szülei az első két hétben segítettek, de elvárják, hogy mi menjünk hozzájuk, ők nem nagyon jönnek. Ma is hívtak, hogy menjek ebédezni, azaz sétáljak a gyerekkel a tűző napon 2 km-ert... Megsérteni nem szeretném őket, mert egyébként aranyosak, de nagyon értetlenek tudnak lenni.
A fáradtság miatt esetleg nézess vérképet, mert én pl. vérszegény lettem szülés előtt, ezért vasat kellett szednem, még szülés után is szedtem, nemrég fogyott el, azóta meg újra elkezdtem a terhesvitaminomat szedni.
Köszönöm a válaszokat, jól esett olvasni őket! Én nagyon szerencsésnek érzem magamat a kicsi lánnyal, iszonyatosan vártuk, az első napokat is végigbőgtem, a hormonjaim kicsit megkattantak. Persze az örömtől. Akárhányszor ránéztem mindig könnybe lábadtak a szemeim, jókat nevettünk is a párommal, hogy már megint bőgök a semmin... :) Persze én éreztem a lelkem mélyén, hogy vérig vagyok hatva, amiért ő lett nekem, milyen szép, az enyém, bennem növekedett, a várakozás gyönyörűséges gyümölcse stb stb. Aztán ezek a gondolatok mindig megríkattak. :) Amúgy is érzékeny típus vagyok, de ez már nekem is durva volt. Szóval nem hiszem hogy depresszió lenne, mert mindennél fontosabb nekem a leányzó, szívesen foglalkozok, "beszélgetek" vidáman vele nagyokat, amikor ébren van és nyugis. Egyszerűen csak bal lábbal kelek valahogy olykor, vagy nem tudom, fáradt vagyok és eszméletlenül bénának érzem magamat, amikor csak ordít én meg tétován állok és igyekszek kitalálni, hogy mi a baj. Igyekszek mindig a maximumot nyújtani, de néha pont kerül az i-re és eltörik a mécses, ahogy ma is.
Talán a kevés alvás mellett az készít ki leginkább, hogy be vagyok zárva. Anyu is mindig mondja, hogyha mennék valahova, kicsit pihennénk a párommal vagy bármi, akkor szóljak, a baba 1-2 órát kibír nélkülem ilyen picin is, nekem pedig jót tenne a friss levegő (ő meg örül ha babázhat). Ettől viszont mindig az az érzésem, hogy más tök jól elvan a gyerekével, én meg "menekülnék"!? Viszont igazatok van, ebben megkéne változtatnom a gondolkozásomat. Szerencsém van, hogy támaszkodhatok a szüleimre és a férjemre is, nélkülük nem tudom mi lenne. Elbűvölő hölgyemény, mindenki körülrajongja, ami nekem nagy segítség!
Hozzátartozik, hogy igyekszem én kelni gyakrabban éjszaka a babához, mivel apuka dolgozik, azt sem akarom hogy ő hulla legyen, pedig mindig kérdezi, hogy menjen-e most ő. Szóval összességében minden a lehető legjobb és ettől boldog vagyok, csak még is aggaszt, hogy ennyire nem értem a nyelvét, nem tudok semmit. Nem tudtam fürdetni, megfogni rendesen, sosem tudom milyen ruhát adjak rá, ha elkezdünk sétálni pláne lesznek még ilyen gondjaim. Hogy mikor akar enni, mikor kell pelenkázni, mikor nyűgös csak, vagy fáj esetleg valamije, egyszóval rengeteg a kétségem és sokszor csk állok és agyalok, hogy most akkor mi is lenne jobb... Ettől könnyen elkeseredek. :(
válasza:Amit leírtál azon én is végig mentem...aztán ahogy telnek-múlnak a napok, már nem is fogsz gondolkodni miért sír, mert ösztönösen etetni vagy átpelenkázni fogod.
Nekem most 6 hónapos, és van, hogy csak ülök és nézem, hogy eleinte mennyire nem tudtam mit hogyan, most meg minden úgy jön... és kész!
Amikor lehet pihenj, ha Apuka segíteni szeretne hagyd, tudja ő is mik a határai, így neki is belefér egy-egy etetés :) arról nem is beszélve, addig ő is gyönyörködhet a pici lányban :)
Nem vagy szerencsétlen, csak egy olyan helyzetben vagy, amibe érthető módon még sosem voltál...
Tessék sétálni, kikapcsolni egy kád meleg vízben... és nem stresszelni, mert azt a baba is megérzi!
Tuti jó Anyuka vagy, fel a fejjel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!