Annyira szerencsétlennek érzem magam! Ti is éreztétek magatokat hasonlóan?

Ugyanezen mentem végig én is. Nem szopizott a babám, kínlódtam a fejéssel, hogy kapjon valamennyi tejcsit és vadásztam neki tejtesót. Én sem tudtam ott hagyni, úgy éreztem hogy én kellek neki, rám van szüksége, és még ha nem is tudom mi a baja, nekem kell ugranom. A férjem itthon volt 3 hétig, de neki sem volt még újszülött babája, így ketten tapogatóztunk a sötétben. Tessék hagyni apukát segíteni! Neked is szükséged van pihenésre, mert nappal is vigyázzban kell állnod a bébi mellett. Persze apa dolgozik, de neki lejár a munkaideje és hazamegy, neked pedig sosincs vége a műszaknak. Főleg ha fel is ajánlja, ne félj segítséget kérni, ettől még nem vagy rossz anya. Mondjuk nekem szerencsém volt a babámmal, mert amíg éjjel is evett evés után visszaájult és aludhattunk tovább. A férjem nagyon jó alvó, 10 mp és alszik tovább, én meg forgolódok. Arról meg hogy kegyetlenségnek tartod otthagyni apával a babádat: hát kivel ha nem vele? Nekik is építgetni kell a saját kapcsolatukat, majd figyeld meg egy pár hónap múlva mekkora mosollyal fogja köszönteni apát a babó mikor hazaér, apuka meg el lesz ájulva a boldogságtól. Tudom így utólag könnyű okosnak lenni, de szép lassan összecsiszolódtok és csodálkozva fogsz visszatekinteni hogy úristen mi bajom volt nekem akkor? :))) 10 hetes volt a babám mikor hivatalosak voltunk egy lagziba. Na képzelheted hogy kikapcsolódtam... A templomi szertartás alatt a fényképeit nézegettem a telefonomban :))) A keresztanyja vigyázott rá, ugyanúgy végigcsináltak mindent ahogy szoktunk, séta, fürdés, pancsi, én kész voltam hogy nem vagyok mellette, ő pedig pedig úgy elvolt mint a befőtt. Én voltam a legjobban meglepődve hogy nem sírt végig teli torokból, hogy úristen hol van anya :)))

Bocsi hogy hosszú voltam, ha tudok segíteni legalább leki támogatásban nyugodtan írj privit :)))

8-as vagyok.

Igen, az örömkönnyek. Mikor elkezdett vigyorogni meg gügyögni nekem, hát nálam is volt pityergés. Nem lehet eleget gyönyörködni Benne, állandóan puszilgatjuk.

Szülőnek lenni a legjobb dolog a világon, a legnagyobb boldogság.

Én is nehezen hagyom másra, eddig nem is kellett 1 óránál tovább másra bíznom. De olyankor nem félek, biztos kezekben van (Apával, a szüleimmel, a Párom szüleivel kicsit aggódtam, de nem volt semmi gond).

Én is főleg attól féltem, hogy nem tudom, mikor mit adjak rá. Aztán kitapasztalja az ember. Az én Babám tiszta Apja, nem szabad vastagon öltöztetni, mert izzad, melege van. Ha valami nem okés, úgyis sír. Úgy szoktam megnézni, hogy fázik-e, hogy megfogom a kézfejét, ha hideg, akkor még kell rá valami. Hogy melege van-e: a tarkójánál nézem meg, hogy izzad-e.

Jó Anya vagy, hidd el!

8-as és 12-es vagyok. :)

Szerintem nyugodtan menj ki sétálni Vele, már nem is annyira pici. 4 nappal szülés után mentem haza, másnap jött ki a védőnő, és gyönyörű, meleg, napsütéses idők voltak akkor március közepén. Akkor azt mondta, nyugodtan kimehetek vele az udvarra, ha bírom. (Én is imádok kint lenni, nagyokat szoktunk sétálni a Párommal, még szülés előtt is.) 15 percet voltunk kint eleinte, és aludt a kocsiban. Sétálni először 2 hetesen vittem, be a városba, anyukám jött velünk, úgy 2 km-t sétáltunk oda-vissza (én is jól lefáradtam).

Azóta is csak rossz időben nem megyünk ki, ha esik vagy nagyon fúj.

MÁR 5 és fél hetesek vagytok!!!!!!Simán viheted sétálni már!!Ha jól számolom, akkor április végén szültél.Én 2010 április legelején szültem, és szerintem kisfiam nem volt több mint 3 hetes, amikor már elmentünk sétálni.Először csak 15 percet szerettem volna, egyből 1 óra lett:)

Ha szép idő van, akkor irány róni a köröket:)