Annyira szerencsétlennek érzem magam! Ti is éreztétek magatokat hasonlóan?
Amikor hazajöttünk a babával anyu itt volt két hétig segíteni beleszokni a helyzetbe, felállítani némi napirendet (ami persze mindig borul), a lényeg, hogy akkor sem volt könnyű, de legalább volt segítségem ha kellett.
Most egyszerűen úgy érzem, hogy nem vagyok jó anya, sokszor csak találgatok hogy miért sír a baba, mintha tapogatóznék a sötétben. Fáradt vagyok és egyre inkább az az érzésem, hogy kudarcot vallok. Ma etetés után letettem a pici lányt aludni aztán sírtam vagy egy órát. Kimerültem, testileg, lelkileg egyaránt. Beszéltem apával, azt mondta ha hazaér kitalálunk valamit, feküdjek le pihenni, vagy menjek sétálni egyet, kicsit foglalkozzak magammal, ő addig vigyáz rá, de nem tudom mit tehetnék. Nagyon nehezen megy. :'( Már azt is kegyetlenségnek és nem éppen jó anyai viselkedésnek érzem a babával szemben, hogy apa kezébe adjam és lelépjek egy fél órás sétára...
A közeli családban amióta az eszemet tudom nem volt ilyen pici baba, teljesen nulláról kezdtem mindent. Nem tudtam hogy kell megfogni, pelenkázni, etetni, sosem tudom éppen miért sír, másfél, két óránként kelünk éjjel-nappal. Nálatok is voltak ilyen mélypontok vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen idióta? A párom rengeteget segít, rajong a lánykánkért, bármit megcsinál, még is úgyérzem, hogy nem vagyok elég jó! :'(
válasza:16-os vagyok.
Igen, tömegbe ne vidd. Meg legyél határozott és megsimogatni se engedd, mondd hogy még pici. Mert mindenki, még idegenek is megnéznik majd, és gyönyörködnek Benne. (Mi elvittük a Kisfiunkat a majálisra 6 hetesen, kb. egy órát voltunk lenn, végülis mintha sétáltunk volna. Volt aki ölbe is vette volna, én meg azt se tudom kicsoda, előtte mit fogdosott... Még jó hogy odafigyeltem, és mondtam, hogy NEM, mert anyósom kezébe volt, ő meg már nyújtotta volna...)
Ne öltöztesd túl, inkább vigyél plédet. Én mostanában már a babakocsiban nem adom rá a sapit, mert melege van, izzad, csak akkor, ha kivesszük, mert sír, és imádja ha cipeljük :) A keze szárát ás a lábszárát (most hogy melegek vannak, és napozóban vagy rövidnadrágban van), bekenem kicsit naptejjel (nivea baby-s), mert akaratlanul is rásüt a nap. A kézfejét nem kenem, mert azt bekapja, és rágcsálja, meg az arcát sem.
Nem csoda, hogy így elkeseredtél, ha ennyi ideje nem mozdulsz ki. Én biztos megbolondultam volna. Ez a védőnő nem normális. Az enyém szerencsére nagyon aranyos, segítőkész. Meg anyukámra én is sokat számíthatok, imádja ha neki kell rá vigyáznia. Ha valamit nem tudtam eleinte, felhívtam akár munka közben is.
El tudom képzelni, milyen öröm lehet, nálunk is első unoka mindegyik családban, szerelmesek bele, mindenki büszkesége. Ráadásul a Párom szülei idősebbek, ők már nagyon várták. (Aranyosak nagyon, csak néha az idegeimre mennek, mert figyelmetlenek. Meg itt laknak 2 km-re tőlünk, de nem nagyon jönnek, mindig mondják, hogy menjünk mi. Nem betegek, máshova mindig el tudnak menni kocsival.)
Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam megint! (Ne haragudj a tanácsokért, de hátha valamelyiknek hasznát veszed. Én is sokminden praktikusságot olvasok ezen az oldalon és alkalmazom is, pl. a vigantolt a cicimre cseppentem szoptatás előtt.)
Nagyon jó sétálást Nektek!
válasza:Egyetértek az előttem szólóval. Tényleg bolondok az emberek, állandóan fogdosni akarják és belehajolnak a babakocsiba. Mi a lépcsőházunkba lakó egyik nénivel küzdöttünk, egyfolytában a kezét fogdosta volna. Mi a nagybevásárlásokat intéztük babamentesen, vagy egyikünk vagy másikunk ment (nekem már ez is kikapcsolódás volt, egy kicsit másfajta feladat :))), mert a nagyobb üzletekben csak forgatják a levegőt nem szűrik. És menjetek el apával is sétálni, mi sokszor elémentünk (nem messze dolgozik).
Amúgy az első sétától is be voltam rezelve, csak nálunk még apa itthon volt, mikor megejtettük, így nem egyedül mentem. Esetleg hívd el anyukádat hogy ne egyedül kelljen köröznöd, mert egy idő után már séta közben is rettentő magányos tud lenni az ember.
Egyáltalán nem zavarnak a tanácsok, sőt... jó olvasni a tapasztalatokat Nálunk is detto ez van. Anyu igyekszik nem az agyunkra menni, de alig bírja ki, csak egy nyekkenés és már repül is boldogan segíteni! :) Nagy a szerelem. Anyósomék messze laknak, náluk még nem voltunk, amióta megvan a pici, ők jönnek hetente, két hetente. Ők is imádjak agyon becézgetik, sokat segítenek, ha itt vannak, nem vendégként közlekednek a lakásban és várják el, hogy körülöttük is én ugráljak, szóval tényleg jól halad minden.
A tanácsok miatt sokszor nehéz, ha mindenki mást mond és nekem kell dönteni, hogy mit fogadok meg. Nomeg a sírás... Viszont kis pihenés után most türelmesebb vagyok, úgyhogy egy időre bírom megint a "melót". :) Megmondom őszintén anyu szavára jobban hallgatok, no meg védőnőre, gondoltam érti a dolgát. Egyébként nagyon rendes ő is, csak olykor tanácsol fura dolgokat, amire anyu rögtön legyint, hogy ugyan már!
Az első sétával mindenképpen megvárom apát, ő is azt mondta szeretne ott lenni az ELSŐnél, nekem is jobb lenne, ha ott lenne, együtt tapasztalnánk ki a babakocsis közlekedés szépségeit! :) (vagy legalábbis elsőre nagyobb biztonságban érezném magamat, ha nem egyedül kell mennem)
Mégegy kérdés. Panelban lakunk, harmadikon, lift nincs. (Nem igazán szeretek itt lakni már, kinőttük, de egyelőre ez van.) Van lent egy tároló, de kb minden lakónak van hozzá kulcsa. Lent mernétek hagyni a kocsit? Nem tudom lenne-e keret rá, ha pótolni kéne, viszont felcipelni sem tudom mindennap a harmadikra egyedül. Arról fogalmam sincs mennyire szarkák a lakók, nem tartottunk még lent semmit.
Ha elkezdünk sétálni biztos sokszor fogom hívni anyukámat, érzem rajta, hogy minden pillanatban unokázna, csak nem akar a nyakunkon lógni, biztosan örülne ha jöhetne velünk, én is örülnék ha nem kéne mindig egyedül mennem. Barátnők is szívesen "besegítenek", szóval nem lesz itt probléma azt hiszem. (barátnők között is első baba)
Mennyire tartjátok rendben amúgy a dolgokat? A másik őrültség, amit a védőnő mondott, hogy kb fertőtlenítsem végig két hetente a lakást. Nekem is furán hangzik, anyu is nézett nagyokat... Nem szeretném ha később egy szellőtől is megbetegedne, amiért most kb steril helyen lenne! (Persze alap rend és tisztaság megvan)
Milyen gyakran cseréltek törölközőt, ágyneműt a kiságyban? Plüssöket mossátok amíg nincsenek használatban csak ülnek az ágy szélén?
(Na pont az ilyen kérdések miatt érzem magamat olykor szerencsétlennek. :()
válasza:Én nem voltam ennek a "fertőtlenítsünk mindent!" híve. Császároztak, nem ment olyan gyorsan a felépülés sem, és nem is hiszem hogy mindentől hermetikusan el kéne zárni a gyerkőcöt. A pelenkázót többször áttöröltem Domestos-os kendővel, mert ott történnek ugye a nagy dolgok, de nem takarítottam sűrűbben mint amúgy szoktam. A cumijait is hetente egyszer főztem ki.
A plüssöket én kimostam mielőtt bementem szülni, de arra nekem azt tanácsolták hogy ha a poratkákat akarom kiírtani akkor be kell tenni a fagyasztóba. Úgyhogy néha mikor eszembe jut és a hűtő is olyan állapotban van bedobom őket (elég gyorsan porosodik a lakásunk).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!