Ki, hogy bírja egyedül. Otthon a gyerekkel? Más is volt így ezzel?

Én is megértem a kérdezőt! Nem mindenkinek leányálom a gyes/gyed. Főleg annak nem, akinek nincs segítsége és egy egész más élethez szokott hozzá.

Így vagyok ezzel én is. Nekem kb a 7. hónapra tetőzött a magány. Sírtam és állandóan veszekedtem a férjemmel (olyan dolgok miatt, amiről ő nem tehet).

Mi olyan városban élünk, ahol nincs rokon, ismerős is kevés, de azok is dolgoznak. Egy szerencsétlen hajvágásra nem tudtam elmenni. A férjemmel a szülés óta nem tudtunk kettesben kimozdulni legalább csak egy kávéra. Ráadásul a lányunk egy mimóza, bilág életében sírós volt és nem szereti az idegeneket így nem akartam bébiszitterre bízni.

Én nagyon ki készültem ettől a helyzettől.

Úgy érzem, hogy most már könnyebb (10 hónapos a lányom). Értelmes és egyre okosabb. Tudunk egymással játszani, sétálni.

Tényleg kell az én idő. Ha csak 10 perc a helyi drogériában, akkor annyi, de hidd el, hogy jobb lesz tőle. A férjed meg vegye ki a részét a babázásból! Először csak kis időre hagyd őket kettesben, aztán fokozatosan egyre többre. Muszáj segítenie különben be fogsz csavarodni.

Nem akarlak elkeseríteni, de most jön még csak a neheze. Legalábbis nekem az első 10 hónap volt a legkönnyebb, igaz sokat aludt napközben is, éjjel is. És imádtam a babázás minden percét, nem unatkoztam, de mindenre jutott idő és nagyon jó volt látni napról,napra, mennyit fejlődik. Be se tudtam telni vele. Egyedül voltam egész nap, reggel 6tól este 7ig, mégsem éreztem ezt. Később rosszabb lett, mert kínlódással járt az etetés, altatás és mindig mindenre én voltam. Viszont társaságod majd lehet tavasszal, ismerkedj a játszótéren hasonló korú gyerkőcös anyukákkal.

És miért lett még rosszabb? Egyre kevesebbet aludt, mindenre kevesebb idő jutott..jöttek a fogak, éjjel se aludt. Aztán jönnek majd, hogy ettől fél, attól fél..aztán a dackorszak.. Nagy igazság. Kis gyerek kis gond..

Viszont, amikor megtanult beszélni, na onnantól kezdve tényleg könnyebb lett és egyből lett egy egész nap fecsegő és kérdező társaságom. De néha kell a csend is.

Szóval kitartás, mindig változni fog a helyzet, de próbáld a jót észrevenni, mert ezek az idők nem jönnek vissza.

Ja mi a 7 ev alatt kb ha 6x voltunk együtt valahol nélküle, segítség nulla. Igaz ezen én nem lepődtem meg, nem is értem, aki meglepődött ezen, hogy mekkora változás a gyerekes élet, az mit gondolt hipphopp felnő az a gyerek vagy mi? :-D Vagy azt hitte beakasztja fél napra a kabátokhoz?

Igen, az nagyon kevés. Pihenj le vele Te is. Lehet, hogy jobban alszik, ha ott vagy mellette. Utána jobb lenne a kedve, ha nem fáradt, nyűgös és könnyebb lenne neked is. Mellette fekve is tudsz netezni pl ha alszik.

Vannaj olyan gyerekek, akiknek kell a közelség az alvásnál.

Nézd, ez ilyen. Amikor gyereket vállaltál, azzal azt vállaltad, hogy gyerekes leszel örökre, a férjed is az lesz. Négy hónap alatt meg főleg ...

Nincs közös programotok "szinte"? Mit szeretnél? Komolyan kérdezem, jóindulattal. Nem tudtok egy pár hónapos gyerek mellett úgy tenni, mintha nem lenne pár hónapos ... és valljuk be: az is közös program, ha hárman együtt vagytok.

Fogászhoz meg nem hétvégén kell menni, hanem vidd a kicsit is, ennyire egyszerű.

Gyerekesként nem keresni kell a módot, hogyan élhetsz úgy, mintha nem lennél anya, hanem berendezkedni erre az új életre, amit a szüléssel megnyertetek.

Alkalmanként pedig fogadjatok bébiszittert.

Otthon meg nem rossz neked: az a legjobb helyed a világon, ahová a gyerekedet is vállaltad. Az jobb, mint a pláza, mozi, kávézó vagy bármi: az életetek és ez csodás.

A 8-as válaszoló pedig sürgősen menjen szakemberhez!

Hát én el nem merném vinni fogorvoshoz.

Lehet, hogy én vagyok béna és más simén megcsinál ilyeneket, de nem tudom elképzelni, hogy a fogorvos fél óráig fúrja tömi a fogam a baba meg ül ott a babakocsiban bent?

Hát nehezen tudom elképzelni..

Egyszer megpróbáltam vele mikor kisebb volt elmenni kozmetikushoz, olyan síró roham jött rá mint se előtte se azóta, azt hittem megfullad, már majdhogynem kidobtak onnan minket, már tiszta ideg volt a kozmetikus csak a közepén voltunk már a dolgoknak, és nem akarta abbahagyni a dolgot, de kb sírva jöttem el tőle. Ezek után be nem vinném egy orvosi rendelőbe..

De szerintem nem is engednék.

Marad a magánfogorvos szombaton..

27

De, "engednék", ugyanis a gyereknek JOGA az anyjával lenni, pont. A fogászat pedig nem a fertőző osztály.

Te pedig ne azt keresd, hogyan lehetsz tiszta ideg, hogy valaki, aki a pénzedből él (a kozmetikusod)mire húzogatja a száját. Kit érdekel? Legközelebb majd már nem félig, hanem kicsit tovább tart a kezelés, a baba is belejön majd. Itt nem arról van szó, hogy tömegeket zavarsz a gyerek sírásával. De döbbenet, hogy ezen frusztráljátok magatokat. Igen,a gyerekes lét néha ilyen. És akkor mi van?

Nem idegbetegen kell bezárkózni, hanem az adott helyzetet megoldani és ahhoz edzeni a gyereket. Nem azt mondom, hogy a vendéglőben maradjatok, ha sír a gyerek vígasztalhatatlanul, de nehogy már kozmetikushoz se menj el, ahol majd hátha sír! Vagy fogászhoz ...

Te atya úr isten, asszisztáltok valami vált elvárásához a nőelnyomó rendszernek és észre sem veszitek.

Menj el megint. Majd jobb lesz, és nem kell hamarabb eljönni egyszercsak. Ez a megoldás. Nem, nem az, hogy oda sem mész, mert mi lesz ...mi lenne? Semmi.

29

Ez ostobaság, amit írsz. Miért sírna folyamatosan fulladozva egy gyerek? Ha sír, akkor aznap nem lesz kezelés, lesz legközelebb.

De persze, tégy úgy, mintha minden gyerek folyamatosan "fulladozva sírna".