Szerintetek normális az aggodalmam?

Még nincs gyerekem, de a közeljövőben tervben van.

Azt tudni kell, hogy anyukám nagyszerű anya, nagyon jól nevelt, rengeted türelemmel, mindig mindent szépen logikusan, elmagyarázott, tanított, stb. És az ő nevelési mintáját szeretném én is tovább vinni, mert nagyon jól csinálta. Van már kicsi gyerek a családban, és azt mondják, hogy nagyon jól bánok vele, sokat beszélgetünk, szépen elmagyarázom mindennek a miértjét, és a gyerek szépen meg is érti, és érzem, hogy így jó, és így kell, és így csinálja anyukám is. De attól félek, hogy a sajátomhoz nem lesz annyi türelmem, mint máséhoz. Biztos más ezt csinálni 0-24, vagy pár órát. És félek, hogy beszippantanak a hétköznapok, a teher, a fáradtság, a teendők, és nem lesz annyi türelmem a saját gyerekemhez, mint pl. anyukámnak hozzánk, és a könnyebb utat választom, például beszélgetés helyett lefoglalom mesével, vagy ilyesmi.

Szerintetek normális ezen aggódni, vagy lehet, hogy máséhoz több türelem legyen, mint a sajáthoz?