Akinek nehéz volt az első babával, ezért nem akart többet, megváltozott ez később?

Tervezett baba volt, könnyű terhesség, gyors, könnyű szülés, gyors gyógyulás. A szoptatással sincs gond.

Viszont a babával nagyon nehéz. Keveset alszik, csak szoros testkontaktban jó neki, wc-re nem lehet tőle elmenni kb. Mióta megszületett csoda, ha napi 4-5 órát alszom, azt is részletekben. És még csak nem is hasfájós.

Tudom, van akinek rosszabb, de én ezt is nagyon nehezen viselem. Mindent megteszek érte, sokszor magamra is kötöm, hogy legyen egy kis nyugalom. Most 7 hetes és már így is rengeteget javult a helyzet, de még így se könnyű. Nem is értem, hogyan képes valaki ezt másik 1-2 gyerek mellett csinálni, amikor így is minden időmet leköti...

Szóval amióta megszületett, úgy érzem, hogy ha ezen túl leszünk, tuti, nem fogom elölről kezdeni még egyszer, és nem lesz több gyerekünk. Család meg azt mondja, úgyis meggondolom magam...

Tényleg feledésbe merül, mennyire szar volt az első pár hét? Ugyanúgy, ahogyan a szülés fájdalmát is elfelejtjük?