Akinek nehéz volt az első babával, ezért nem akart többet, megváltozott ez később?

Jaj annyira sajnállak, mármint tök komolyan, emlékszem amikor ültem a szoptatós fotelban és magamból kikelve hatalmas gesztikulálással magyaráztam a férjemnek, hogy fel nem bírom fogni, hogy ha van még egy gyerek akkor ezt hogy a ..........-ba lehet csinálni. :D Olyannak tűnt, túlzás nélkül, mintha valaki abban a pillanatban felmutatna a Mount Everest-re, hogy tessék, mászd meg. Le-He-Tet-Len!!!

Én nagyon sokat gondolkoztam, önelemeztem és arra jutottam, hogy nem vagyok elég önzetlen ember két gyerekhez, és inkább vagyok egy gyerek boldog, mint kettő mártír idegbajos anyja. Szóval maradunk az 1nél. (Most 11 hónapos és kívánni se tudnék nála édesebb kisgyereket)

Szerintem még nagyon az elején vagy és viszonylag kevés problémát írtál. Milyen a lelkivilágod a mindennapokban? Segít, ha valaki vigyáz a picire (akár 10 percet, akár többet), és te feltöltődsz? Szóval tudsz újra mosolyogva fordulni felé, örömmel? Ha igen, akkor szerintem elmúlik a rossz érzés, egyre könnyebb lesz, a baba egyre ügyesebb lesz, kommunikatív, stb.

Én vagy egy évig nem igazán tudtam feltöltődni, mármint ha volt is rá lehetőségem, nem éreztem elégnek. Most 15 hós a fiam, még mindig úgy gondolom, hogy nem lesz második (pedig minimum kettőt terveztünk, és az én fiam is cukorfalat). Az az én gondom, hogy a férjem szeretne, és hát nem ez volt a terv. Emiatt azt beszéltük meg, hogy nem zárkózom el teljesen, várok. Várok, hátha megjön az érzés, a vágy egy újabb kisbabára. Mert anélkül nem szabad belevágni, ha ilyen gondolataid vannak, mert szenvedés lesz, akárhogy is bíztatnak az ellenkezőjéről. Mert aki bíztat, annak nincs ilyen jellegű lelki probléja. Nehézségei neki is vannak, de könnyebben túllendül rajta.

Szóval: idővel mindig minden jobb és könnyebb lesz. Ezt én is érzem és tapasztalom. Rengeteget számítanak a hormonok, hogy később többet tudsz aludni, stb. De legalább 3-4 vagy inkább 5-6 éves lesz a fiam, mire szerintem belevágnék egy újabb nehéz időszakba, előbb nem, de lehet, hogy sosem.

Ne szégyelj segítséget kérni, bárkitől bármit; könnyítsd meg az életed, ahogy csak lehet, és aztán majd látod, mennyire bírod a terhelést.

Nem mindenki gondolja meg magát később, nem kötelező.

Én minden gyerek után azt mondtam, hogy nem lesz több, de lett. a második születés után mindig az jutott eszembe, hogy miért is volt olyan nehéz egy gyerekkel? :) kettővel nem kétszer, hanem sokszor volt nehezebb eleinte (mondjuk még 2 éves sem volt a nagy). aztán idővel összeszoktunk, kialakult a rutin, beálltak az etetések,akkor már jó volt. aztán lett végül 3. is. akkora már a másik 2 ovis volt, így lényegesen egyszerűbb volt (bár 3 gyerek nekem már komoly logisztika).

azt nem mondom, hogy feledésbe merültek az első hetek, de több hónap/év távlatából (és a hormonok nélkül) mindig úgy gondoltam, hogy túléltem és menni fog még egyszer.

Aki ismeri a fiamat mind azt mondja róla, hogy az a típus, aki után nem lesz második.

Na nálunk lesz. Nagy kihívások elé állított az elmúlt 2 év alatt, sôt minden nappal egyre nagyobbak elé állít, de én így imádom, ahogy van és csak remélem, hogy szépen egyengetjük az útját, ahhoz, hogy később ne legyen nagy kihívás pedagógusoknak, kollégáknak, embereknek és szépen megtalálja a helyét.

Őutána már nehezebb nem igen jöhet, ha meg mégis már gyakorlottak vagyunk.

Nem kötelező két gyereket vállalni. Ez a ti közös döntésetek a férjeddel, hogy legyen-e második vagy nem. Nem leszel kevesebb, ha csak egy gyereked van.

Én mondjuk úgy látom, hogy ma a gyerekgondozás minden nehézsége az anya vállán van. Arról lehet vitatkozni, hogy ez azért van, mert a környezet nem is hajlandó segíteni vagy a mai nő egy belső elvárást támaszt maga felé, hogy csakis az ő gondja gyerek... Mindenesetre dédanyám 9-et szült és szülés után 1-2 hónappal már ment ki a földre dolgozni. A gyerekeket gondozta ő is, meg aki épp ráért. De nem egész nap a gyereken lógott, mert volt más munkája is. Generációk laktak együtt, amíg a gyerek pár hetes volt, addig volt, aki besegített a háztartásban. Sokkal többet dolgoztak, de valahogy normálisabb volt a munkamegosztás.