Ki volt itt rossz gyerek közületek? milyen rossz dolgokat csináltatok, illetve mi volt a gyerekkorotokban a legdurvább rosszaságotok?

Tertettem a tanári ebédlőben, és bekentem nyállal a tányérokat. Rendszeresen.

Ja, pedagógus lettem.(És nem kérem meg rá a gyerekeket, hogy hozzanak nekem tányért, evőeszközt.)

Utáltam az óvodát és mondtam reggel anyunak mikor vitt, hogy ha otthagy elmegyek világgá.Nem hitte el és tényleg világgá mentem.Mondjuk a falu határába ,,megfogtak" ,de ez volt az egyik legnagyobb rosszaság amit csináltam.

N

Kiloptam apu cigijét és elszívtam, óvodás voltam, leborotváltam a kutya hátán a szört, olyan fertőzést kapott, hogy el kellett altatni, az erdőből hazavittem egy kisrókát, veszettség elleni oltást kaptam, 13-at, igen, egyedül jártam az erdőt, még nem voltam iskolás, egyszer a szomszéd faluba is átsétáltam kutyasétáltatás címszóval (akkor még nem borotváltam meg). Ezek voltak a legnagyobbak amikre emlélszem, de szinte mindig bajba kevertem magam.

Kamasz koromról már nem is beszelek, szökés, pia, bulik, minden volt. Autólopás jogsi nélkül, bunyózás, pénzlopás, igazolás hamisítás. Szegény szüleim nyugtatókon éltek.

Most én vagyok szülő, remélem az én gyermekeim nem lesznek ilyen rosszak, ha mégis akkor legalabb tudom kitől örökölték, meg megtapasztalom mit éltek át a szüleim velem.

Azt mondják, hogy rossz gyerek nincsen, na ezt én cáfolnám:D Égedelem voltam kb 11-12 éves koromig. Amikre külön emlékszem, vagy felemleget a családom a mai napig:

-6 évesen az óvodában elhitettem az udvaron a többiekkel, hogy a tulipánhagyma a földben igazából ehető hagyma, és elkezdték a többiek enni. Ebéd után sorban kezdett hányni mindenki, és azt hitték, hogy ételmérgezés, ezért délutánra kiment az ÁNTSZ is ellenőrizni.

-Szintén ovisként amikor öltözködtünk, hogy menjünk az udvarra, én elkezdtem virágfölddel dobálni a többieket. Aznap az már a többedik húzásom volt, és közölte az óvónénim, hogy döntsem el, vagy folytatom, és nem mehetek ki, vagy szépen leülök, és 5 perc múlva már kint leszünk. Szemrebbenés nélkül közöltem, hogy inkább folytatom... Erre beküldött a csoportba, hogy jó aznap akkor nem mehetek ki. Én kimásztam az ablakon, ami az udvarra nézett. Mire a többiek kijöttek, én már vígan kint játszottam.

-Az ovi elején nagyon utáltam járni, folyton haza akartam menni, ezért egyszer mikor hozták az ebédet, és nyitvahagyták az utcajtót, kiszöktem, hogy én bizony hazasétálok. Nem volt forgalmas környék (szerencsére), ma már nevetünk ezen, meg hogy miattam lett zár szerelve az ajtóra ott, de belegondolva végződhetett volna rosszabbul is az egész .

-Otthon is mindig "kreatívkodtam" valamit, vagy a szekrényt másztam, vagy az udvarról másztam fel az erkélyemre, vagy a jacuzziba töltöttem habfürdőt, stb. A legdurvább szerintem az volt, mikor a hatalmas indián tipimbe tüzet raktam a konyhából elcsent gyufával, mert táboroztam a babáimmal, és élethűbbé akartam tenni (6 éves voltam).

-Általános iskolásként igazából minden napra jutott valami, volt hogy csak végig dumáltam az órát, és emiatt már a tanári asztalhoz ültettek (máshol rögtön találtam társaságot). Máskor kimásztam az elsőn az ablakba, mert bújócskáztunk a teremben reggel, és úgy gondoltam, ott tuti nem keresnének (végülis igazam lett, és nyertem is). Igazából már akkoris nagy volt az igazságérzetem, és nem viseltem, ha valakit (ok nélkül) bántottak. Ezért simán nekimentem elsősként a negyedikes, ötödikes fiúknak is, akik egy ideig tűrték, aztán volt, hogy verekedés lett a vége (számtalanszor). Volt, hogy tesiórán beszólt nekem a tanár, én ezen megsértődtem és felmásztam a kötélen, majd onnan tovább a csőre, ami azt tartotta, és én ott ültem egész órán, nem voltam hajlandó lejönni, amíg a tanár bocsánatot nem kért (az egész abból indult, hogy már kicsiként sem szerettem sapkát hordani, nem is volt soha, de ő elkezdett velem ordítozni, hogy olyan nincs, hogy én nem veszek fel sapkát télen, a végén már az anyámat minősítette). De volt olyan is, hogy reggel (mikor már engedtek egyedül iskolába járni) felmásztunk a buszpályaudvari egyik bódé tetejére, és a munkába igyekvőket elkezdtük tojással, és félbe vágott paradicsommal dobálni fentről. Igazából sokszor azért voltam benne ilyenekbe, mert a barátaim 80%-a fiú volt, és ha kitaláltam valamit, amire a barátnőim nemet mondtak, abba a fiúk tuti részt akartak venni.

-Gimiben inkább a bulizások, visszaszólások miatt voltam bajba, az már a "lesz__rom" korszakom volt. 14 évesen elengedtek a Szigetre (idősebb unokatestvérekkel), de 15 évesen nem akartak a barátnőimmel, ezért simán kiszöktünk rá. 14 évesen barátom lett, a szüleim az elején nem akarták engedni, hogy este jöjjön, vagy ott aludjon, de többször "becsempésztem" az erkélyemen át. Erre mint kiderült, anyáék maguktól sosem jöttek volna rá. 9.-10.-esként már végzősökkel lógtam, velük ugye engedékenyebbek voltak, nem volt esti határidő. Így én szerintem vagy százszor tuti hazudtam azt anyáéknak, hogy vagy valamelyik barátnőmnél lesz pizsamabuli, és ott alszom, vagy "apánál alszom", vagy unokatesóméknál.

-Automata váltós kocsijaink voltak mindigis, apukám már kiskoromtól kezdve elvitt vezetni, szóval elhittem, hogy én ezt mennyire tudom már, mi baj lehetne. Ezért 15 évesen, mikor anyuék elmentek nyaralni, és a kocsikat itthon hagyták, mi a barátnőimmel párszor elvittük az egyiket, 15-16 évesként. Akkor jó buli volt, szólt a zene, énekeltünk, de történhetett volna igazából baleset is, mert előtte sosem vezettem egyedül, közúton.

Szóval a kamaszkorom az tényleg egy olyan bulizós, szórakozós időszak volt, rengeteg mindenben benne voltam, kipróbáltam, imádtam azokat az éveket. De link ettől függetlenül nem voltam, minden félév végén 4,5 felett volt az átlagom, és két felsőfokú nyelvvizsgával hagytam ott a gimit.

A legviccesebb, hogy sokan ezeket ki sem nézték volna belőlem. Kisangyal kinézet, szőke loknis haj, hatalmas kék szemek és mindig a tornasor legvégén álltam.Közben meg maga voltam a kétlábon járó rosszaság, anyukám folyton azt mondta, hogy csak fele olyan rossz gyerekem legyen majd, mint én, és "megtudom". Most 24 éves vagyok, már anyuka. Szerencsére teljesen lenyugodtam, néhány dologra nem vagyok büszke, de a legtöbből lett egy vicces sztori, meg egy jó emlék.