Akinek nagyon rossz a kapcsolata az anyjával és mindig is az volt: okozott gondokat a saját gyerek nevelésénél?

17 éves koromban nővérem vette át a gyámságomat...

Most 33 éves vagyok, fiam 5 éves.

Egyáltalán nem érzem magam rossz anyának. Van egy példa, amit biztosan nem szeretnék követni.

Anyósom viszont igazi anyapótlék. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatunk, ő segített az elején a gyerekkel. A mai napig szeret a mamánál lenni a fiam.

Nem érzem, hogy hátrány lenne, hogy nem tartom a kapcsolatot anyámmal. Kb mintha 17 éves koromban meghalt volna. Nincs, és kész.

Mennyi idős vagy most? Van már párkapcsolatod? Anyósoddal jól kijössz?

Szia! Bár nekem édesanyámmal nem volt rossz a kapcsolatom, ő meghalt kiskoromban, és a nevelőanyámmal eléggé nehezen fértünk össze. Viszolyogtam tőle mindig, hogy olyan anya legyek, mint ő, de az az igazság, nem mindent sikerült elkerülnöm, mikor nagyobb lett a gyerekem, ki-ki csúsztak a számon ugyanazok a mondatok, amitől annó magam is kivoltam. Persze baromira szégyellem és bánom, és szerencsére a főbb dolgokban egyáltalán nem úgy viselkedem, mint ő.

Azért nem ostorozom magam emiatt, mert jó pár ismerősömnél láttam hasonlót, hiába fogadták meg, hogy ők bizony olyat soha nem mondanak majd a gyereknek, stb. az az igazság, hogy annyira mélyen belénk ivódnak a gyerekkori dolgok, hogy nagyon-nagyon nehéz ezeket elnyomni, és ha „elszáll az agya” az embernek, akkor bizony előbuggyanhatnak ezek.