Olyan a gyereked személyisége amilyenre vágytál, és elképzelted terhességed alatt?

A fiam 20 éves. Nagyon jóképű, jóérzésű, segítőkész elképesztő humorral, viszont lobbanékony. Látom magam benne, de az apját is, nem kívánhatnék különb gyereket.

A lányom 13 éves. Ő kemény dió. Azt hittem kisangyal lesz, nem így lett. Fiúsan rosszalkodó volt. Most már csajosodik. Nagyon nyers, bántóan őszinte, ami a szívén az a száján. Mindenbe beleszól, mint egy kotnyeles anyós. Vele nagyon nehéz. Hasonló a természetünk, viszont én tudom mikor kivel mit lehet, ő nem. Nagyon szélsőséges természet. Ha szeret azt nagyon, ha utál azt is nagyon.

A kicsi fiam 2 éves. Azt hittem olyasmi típus lesz mint a nagyfiam. Hát nem. Olyan mint a tűz. Pörög ezerrel, hisztis, akaratos, az ölelés egy pillanat és már ott sincs, nem bújós.

Persze ő még sokat fog alakulni. Remélem a lányom is finomodik majd kicsit.

Teljesen mások mint amilyennek képzeltem őket. Talán az első fiam nem.

Egyáltalán nem olyan, de nem is baj.

Azt hittem nyugodt, tartózkodó gyerek lesz, befeléforduló, bizonytalan, csendes, keveset beszélő különc, mint én voltam, és remekül kijövünk majd, ránézésre jólnevelt gyerek lesz, és amíg mások hisztiznek és ordítanak, mi majd csendesen beszélgetve csináljuk a dolgaink..

Hát egy cserfes, élettel teli, szaladgálós, tapadós, borzasztóan közvetlen és nyitott gyerekem lett, aki igényli az ölelést, puszit, játékokat.

Furcsa volt hozzászokni, de már nagyon jó párost alkotunk.