Mi van, ha a jó dolgok nem feledtetnek el minden mást?

Tudnál írni konkrét példákat, hogy mi/mik olyan rosszak, amelyekért nem kárpótol egy finom, puha gyermekpuszi, egy "szeretlek, anya" vallomás egy ölelés kíséretében?

Nem kötözködöm, valóban kíváncsi vagyok. Ilyen példákat szoktam írni azok, akik szerint a legrosszabb pillanatokért is kárpótlást nyújt egy-egy ilyen jelenet.

Az én magánvéleményem egyébként az, hogy valóban nincs olyan szörnyűség, ami után este, az alvó gyermekeimet csodálva ne érezném piszkosul szerencsésnek magam azért, hogy vannak, hogy egészségesek, hogy fejlődnek, amivel együtt jár jó pár nagyon kemény lecke.

De nem vagyunk egyformák. Neked mivel van tele a hócipőd?

Engem is érdekel, mit tud artani egy gyerek, amit a nap végén nem lehet elfelejteni? Mi az, amitől ki van a tököd?

Számomra nincs olyan, amit egy puszi, vagy egy "te vagy a legjobb anya", egy "ne haragudj rám" ne tudna elfeledtetni. Alapvetően sosem haragszom és nem fekszem le haraggal sem. Túl rövid az élet, hogy lefekvés után még azon rágozzak, hogy ki van a tököm ezzel vagy azzal. Én pozitívan nézek előre és nem morgolódok.

Ha nem feledteti, akkor is megy tovább az ember lánya. És csinálja a mindennapokat, mert ez a dolga.

Ha én eljutok ebbe a fázisba, akkor csinálok egy szabad estét magamnak. Fiúk buliznak otthon, én meg kimozdulok, feltöltődöm.

Szia! Mennyi idős a gyerek? Van segítséged? Konkrétan milyen rossz dolgok zavarnak?

Hogy mi van ilyenkor, hát jó kérdés. Lehet, hogy szülés utáni depressziód van és segítség kellene. De lehet, hogy csak ki kéne kapcsolódnod.

"Nekem sem feledteti, sokkal rosszabb is a kapcsolatom ez miatt az egyik gyerekemmel"

Miért, mit csinált?

Én meg úgy gondolom, hogy nem kell minden szarért nyekeregni az anyukáknak sem. Van aki komolyan azt hitte, hogy minden perc mézes mázos habkönnyű nevetés lesz?! Komolyan? És így vállal valaki gyerekeket? Hogy naivitásban él?

Érezheted szarul magad, igen, meg a gyerek is és ez tök természetes! Azt kéne felfogni, hogy lehet ám a szart is megélni.

Mivel azt írod, hogy puszi meg ölelés el kéne feledtetnie a rosszat, úgy gondolom nem komoly problémákról van szó a gyerekkel kapcsolatban. Ha ezeket nem tudod kezelni nem szégyen terápiára járni! Nagyon hasznos ám!

Szerintem az a baj, hogy elvárásként tolják ezt a rózsaszín szemüveges bárgyún vigyorgó idillt.

Egyáltalán nem a boldogság netovábbja a családos élet, nem is kell ezt várni. Olyan mint bármi más, mint a munkahely, vannak jobb percek, rosszabbak, jobb napok, rosszabbak, jobb és rossz időszakok.

Lehetsz fáradt, megviselt, lehet eleged az egészből. Mások is így vannak ezzel, csak nem lehet erről beszélni. Vagy tényleg a család az életük értelme és cèlja (de még akkor is oké a fáradtság és fásultság néha).

A gyerek meg nyilván cuki és érdekes, ha jól alakul, akkor még sikerélmény is, de nem a bejárat a nirvanába.