Csak szerintem önzőség a gyerek első három évében tanulással tölteni az időt?
Először tanultunk a férjemmel, utána megteremtettünk egy stabil jó létet, felújítottunk és ebbe a viszonylagos "paradicsomba" várjuk, még mindig fiatalon az első babánkat.
Számomra megdöbbentő, hogy miért tanulnak ennyien baba mellett, miközben az első három év a legfontosabb pedagógiailag és pszichológiailag a gyermek életében. Akármilyen jó eszű is az anyuka/apuka tanulás mellett szerintem sehogy sem tud jutni annyi idő a kisgyerekre, mint amennyit rá kéne fordítani.
Ezek az anyukák, hogy játsszanak tudatosan a babával, hogy az a későbbiekben megtérüljön, hogy viszik jobbra-balra, hogy megismerje a világot (állatpark, játszóház, kirándulások stb), hogyan tudja azt a nevelési alapot adni, ami megalapozza, hogy később könnyebb legyen vele? Vagy csak leteszik a TV elé esetleg azt az elvet vallják, hogy elég szeretni és nem is gondolnak a jövőre?
Ha bekerül az óvodába, akkor már lényegesen kevesebb lesz a vele töltött idő. Lesarkítva, de addig kell neki "mindent" megtanítani mert ott nem fogják már megnevelni vagy megtanítani egyéb dolgokra.
De nem arról volt szó, hogy kötelező-e tanulni, hanem, hogy önzés-e.
Amúgy a gyerek meg a háztartás (főleg kertes ház) annyi időt elvesz, amennyid csak van, ha 48 óra lenne egy nap, azt is elvennè.
Akaratlagosan lehet ennek határt szabni. Nekem is ezért lett a szitter (mint írtam heti 4 órára), hogy ne vmi mást kezdjek a munka helyett csinálni pl ablakot mosni v ültetni.
Semmi baja nincs tőle a gyereknek, sőt, mi itt elég izoláltan élünk, nincs igazán olyan rokon, a néha pár órára jövő anyukàmon kívül, akivel kapcsolata van, holott a kislányom kifejezetten barátkozó, imádja az embereket, programokat.
A szitter néninek is örül, megeszi vele a reggelit, játszanak (szerintem az csak jó ha egy másik ember beszédét, stílusát, étintését is ismero), ha vmi gond lenne, itt vagyok a másik szobában, ha kell, szoptatok is.
De amúgy lehet, azért nem látom önzésnek, mert az én anyukám karrierje elszállt a gyerekei miatt (ott más okok is voltak), tökre bezárkózott ebbe a háztartás, gyerekek dologba, én meg mindig sajnáltam ezt és szerettem volna, ha van élete.
Szerintem nem a gyerekről szól az élet, ő csak egy elem, nyilván fontos, de az én feladatom megmutatni neki az életet, s ha nincs életem, csak ő, akkor nem tudom ezt a feladatot ellátni.
Azért érdekes az a kettősség, amit írsz. Ismerje meg a világot a gyereked, legyen nyitott mindenre, de 0-24-ben anya van...
Nem érzed itt az ellentétet?
Csak a gyerekkel foglalkozni MINDIG kimerítő és leszív az xedik hónap után akkor is, ha előtte mosolyogva csináltál mindent.
Szerintem is önzőség, de jó értelemben!
Az anyáknak magukra is kell gondolniuk.
Ha anyuka napi 2 órát csak feküdne pihenésként, akkor inkább sulizzon 2 órát pihenésképp, de a fekvés vagy bulizás is rendben van, a lényeg, hogy feltöltse az anyát.
Csak babázni olyan, mintha csak a kedvenc kajádat ennéd hetekig.
Önmagában ez nem nehéz, csak ugyanazt csinálni nehéz és az őröl fel, kell a változatosság néha. Ha nem akarsz kiégni, besokallni, változatos dolgot csinálsz mellette, ha pedig ez extrán hasznos, az külön jó.
Mondjuk napi 3-4 órát kikapcsolódni szerintem már durva csecsemő mellett, tökmindegy mennyire hasznos a kikapcsolódásod, ahogy 2 éves korig olyan napi 5 a max, ami szerintem nem káros, ez is lehetőleg a gyerek alvásidejében legyen..
Amíg az egyensúly úgy áll fent, hogy a gyerek ébrenléti idejében veled van a legtöbbet, addig oké.
Ezért ciki pl bölcsibe adni a babát, mert oké, hogy te egynap ébren vagy 14 órát, és ebből csak 6 ot van nélküled a gyerek, de a baba egy nap ébren van 9órát(alszik este 11 órát, délben 3 at), és ennek a nagyrészében nem vagy vele..
Egy normális egyetem elvégzése és utána ,,pozíció" megszerzése nem 3 év összesen.Az meg, hogy még ráadásul magatoktól már megteremtettétek a házat pld enyhén kérdéses.Persze, ha magát a házat kaptátok örököltétek akkor azt mondom oké..lehet 27-28 évesen már házatok és félre rakott tőkétek ami miatt a paradicsomba élhettek.DE a legtöbb átlag magyar felnőtt nem kap a szülőktől házat.Nem mindenkinek jut pénz, tehát van aki a 0-ról kezdi.Elvégzi az egyetemet és gürizik + 10 évet és még sincs semmije, csak egy hitellel agyonterhelt háza, amit mondjuk bármikor vihet a bank ha nem bírja fizetni.Ja és így él az átlag magyar.Nem úgy mint ti.Főleg nem a fiatalok élnek úgy mint ti.
Szerintem az aki iskolát végez pont hogy a gyereke jövőjére gondol.Lehet tanulni este mikor alszik a gyerek, a vizsgák idején vigyázhat rá apuka(mivel ő is szülő) akár a nagymama is vállalhatja.Nem mindenkinek kell napi 24-ben tanulnia ahhoz, hogy le tudja tenni a vizsgáit.Tehát lövésed sincs, hogy ki hogy csinálja csak eldöntötted hogy mindenki aki gyerek mellett tanul oda teszi a tv elé a 0-3 gyereket és hagyja ott megbuggyanni, néha kicseréli a pelenkát és odadob egy száraz kenyérszeletet.
HA arra a tegnapi kérdésre gondolva tetted ki a kérdést amit már itt említettek, abban viszont igazad van.De az csak egy provokáló kérdés volt ahogy maga a kérdező is írta hogy szereti magát megvédeni, mert ő ettől erősebbnek gondolja magát.Szerintem annak a fele mese.Ha a férje csak 8 órát dolgozik és minden mást az asszony csinál akkor ugyan, mi a t...csinál a férj.:D:D
Amúgy én nem tanulok a gyerekem mellett, de nem is mindent tőlem tanult a gyerek,sokszor úgy jövünk haza a játszótérről, hogy elnézett valamit egy másiktól esetleg pont a nagymamát kezdi utánozni vagy pld most nagy durranás nála, hogy az én cipőimbe jár ezt meg senkitől se látta, csak saját kútfőből jött neki és nagyon élvezi.
Ne vegyél minden kérdést komolyan.
Én akkor jelentkeztem a második diplomás képzésemre mikor megtudtam, hogy terhes vagyok.
Nem vettem el semmilyen időt a gyerekeimtől, nagyon órákra nem jártam, csak vizsgázni. Jó közösségünk volt, mindig megosztották a jegyzeteket vagy a hanganyagot, én pedig lejegyzeteltem vagy kidolgoztam tételeket cserébe.
A gyerekeim nem igen látták ennek kárát, csak a vizsga időpontjában voltam távol. Míg kicsi babák voltak simán tanultam mellettük, hangosan olvastam ők meg figyelták a hangom. Nagyon egy babának úgysem tudsz mit tanítani. Később még éjjel, hajnalban vagy alvásidőben tanultam.
5 év alatt végeztem időben! Nem igazán értem miféle hátrány érte szerinted a gyerekeimet emiatt. Hacsak az nem, hogy nem bolondultam meg abban, hogy csak a gyerek és más semmi. Mert annyira azért ismertem magam, hogy tudjam nálam a "csak gyerek" egyenlő lesz az elmebajjal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!