Csak szerintem önzőség a gyerek első három évében tanulással tölteni az időt?
Először tanultunk a férjemmel, utána megteremtettünk egy stabil jó létet, felújítottunk és ebbe a viszonylagos "paradicsomba" várjuk, még mindig fiatalon az első babánkat.
Számomra megdöbbentő, hogy miért tanulnak ennyien baba mellett, miközben az első három év a legfontosabb pedagógiailag és pszichológiailag a gyermek életében. Akármilyen jó eszű is az anyuka/apuka tanulás mellett szerintem sehogy sem tud jutni annyi idő a kisgyerekre, mint amennyit rá kéne fordítani.
Ezek az anyukák, hogy játsszanak tudatosan a babával, hogy az a későbbiekben megtérüljön, hogy viszik jobbra-balra, hogy megismerje a világot (állatpark, játszóház, kirándulások stb), hogyan tudja azt a nevelési alapot adni, ami megalapozza, hogy később könnyebb legyen vele? Vagy csak leteszik a TV elé esetleg azt az elvet vallják, hogy elég szeretni és nem is gondolnak a jövőre?
Ha bekerül az óvodába, akkor már lényegesen kevesebb lesz a vele töltött idő. Lesarkítva, de addig kell neki "mindent" megtanítani mert ott nem fogják már megnevelni vagy megtanítani egyéb dolgokra.
És ilyen alapon a 2.gyerek meg az elsőtől veszi el az időt.
A gyerekeket alapból nem kell fejleszteni. Van jó kis saját programuk. Előtte én is azt hittem, hpgy nonstop kell bele tolni az IQ-t, de rájöttem, és olvastam is hogy nem.
Pszichológiailag az a legjobb, ha sokszor kapja a teljes figyelmed, szívből, örömmel. Egy megzombult anya ezt nem tudja kivitelezni (nekem is volt befordult időszak).
Hosszú távon a legjobb, ha a szülők nem csak szülők, hanem nők/férfiak, motivàlt szakemberek
Téged szerintem a fejedre ejtettek. Fogsz itt kapni hideget, meleget.
Én jogsizom a kisebb mellett. Hogy miért? Mert most erzem azt, hogy szeretném letenni. Heti 1 alkalom egyelőre és 3 óra. Utána sűrűbb lesz, ha vezetni fogok, de heti 2-3× 1 órába nem hal bele a gyerekem. És utána mit teszek? Képzem magam tovább. Vezetői suliban, mert munka mellett nem lenne időm rá. Az is kb heti 1-2 alkalom lesz pár ora. Még mindig nem fog belehalni a gyermekem abba a pár órába, ameddig nem leszek vele. A fennmaradó időben velük foglalkozom, tanítok nekik dolgokat, játszom velük és elmászkálunk. Számomra fonrosak a gyermekeim és miattuk képzem magam tovább, hogy ne ragadjak meg egy szinten a munkámban, hiszen az igényeik nőnek velük együtt. Én jövőre bölcsibe adom a kicsit, mert úgy gondolom, nem szeretnék itthon maradni 3 evig egyreszt a pénz miatt, másreszt szeretném, ha korán szocializálódna. A 3 év otthonlét senkinek nem kötelező. Nem teszem a gyerekeimet a tv elé, van nekik apjuk is, aki ugyanolyan tökéletesen foglalkozik velük, ahogy én. Hiszen nem csak a nő dolga a gyereknevelés és hadd engedjem már meg magamnak azt a "luxust", hogy nem elég az a képzettség, ami van és feljebb szeretnék jutni a ranglétrán. Az, hogy neked elég az a szint az a te dolgod, de én nem szűntem meg ember lenni azért, mert szültem 2 gyereket.
#8 szoptatás - tisztázás - gagyorászás/játszás - sétálás - házimunka halális ötszögéből
Aki ezt halálos szenvedésként éli meg, az minek vállal gyereket?🤨Mazochista?
Utolsóval (9) egyetértek. Én is sok mindent elterveztem, aztán jött a fiam, aki máshogy gondolta. :D
Egyébként én is tanulok egyetemen, munka mellett is stresszes volt, hát még baba mellett. De mi így láttuk jónak + kell a későbbi munkaköröm betöltéséhez. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jót tud tenni elmenni 1-1 órára vizsgázni, ami után sikerélménnyel térek haza, és mindenki örül. A tanulásra fordított időt nem a fiamtól veszem el, sem a férjemtől, mert éjszaka, vagy alvasidőben tanulok. Maximálisan figyelek rá, sokat vagyunk együtt, sétálunk, kirándulunk, játszunk, semmi kára nem származik belőle.
14. A gyereket 18 évig neveled. Abból kb fél-egy év a csecsemős korszak. Nem mindenkinek ez a kedvence.
De hidd el, nagyon kimerítő, eltompít, csak idő kérdése. Az egyik legjobb barátnőm egész életében az anyaságot várta, és amikor 8 éve otthon, a 3. csecsemőt dajkálta, kb összeroppant, a neten könyörgött a barátoknak, hogy vki vigye el a gyerekét sétálni.
Ez nem csak a fáradság, hanem a monotónia miatt van. Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a burnout milyen gyakori az anyàknál.
Pont a másirányú feladatok az egyik leggatékonyabbak rá, olyan helyzetek, ahol nem anyaként kell jelen lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!