Ti mit tennétek a helyemben?

A bolcsode annak van, aki dolgozik.

Semmi penzert nem adnam be csak ugy hobbibol.

Az első válaszolóval értek egyet, ha nem muszáj, nem adnám bölcsibe a kislányom - nem is fogom. :) És mindezt úgy mondom, hogy óvodapedagógus vagyok, tehát nincs ellenemre az intézményes nevelés. Viszont 3 éves kor alatt annyira picik, függők és formálhatók, hogy szerintem ha megteheti az ember, akkor ki kell használni ezt az időt és minél többet vele lenni, fejleszteni.

Amúgy ahogy ember és ember közt is rengeteg különbség van, úgy gondozónő és gondozónő között is. Azért, mert te láttál egy rossz példát (ami amúgy szerintem csak stílusában problémás, hiszen egy épp járni tanuló gyerkőc csetlik-botlik, fölösleges minden esésre odaugrani), ne általánosíts. Vannak szuper pedagógusok, és persze rosszabbak is, egy kis emberismerettel ezt ki fogod tudni szűrni és sikerülni fog olyat választanod, aki a te nevelési elveiddel megegyezően, vagy legalábbis nagyon hasonlóan gondolkozik. :)

"ne sirjal hanem inkább állj fel!"

A hangsúlyon sok múlik, de a tartalom 100 %-ig rendben van.

Otthon is ezt mondjuk. Semmi baj, nem történt semmi, kelj fel!

Ha minden kis koppra oda szaladsz, csak még nagyobb lesz a sírás, mert az ijedtségedre reagál úgy, nem a fájdalomra. Esni is meg kell tanulniuk, ez nem szívtelenség. Ha nyugodtan reagálsz és nem kapod fel, azzal bátoríthatod a legjobban, hogy próbálkozzon, ne adja fel.

Egyébként pedig nem kötelező a bölcsőde, lányom se ment.