A böcsőde tényleg egy szükséges rossz? Őszintén, zt ti hogy látjátok?

Hát, a saját lányomat elnézve, szükséges rossz. Ő az az igazi anyja majma típus, nem oldódik könnyen, idegenek között csimpaszkodik belém, és haza akar menni. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ez van pl. egy bevásárlás alatt, hanem kifejezetten ilyen szitukban, ahol egy helyiségben többen vannak, és kommunikálni kéne velük. Anyás egyszerűen, annak örül, ha velem lehet, vagy ha nem is velem, akkor az apjával, olyankor semmi baja, nyugodt, vidám. Ő nem érett rá, hogy közösségbe menjen, és őszintén nagyon szarul érezném magam, ha muszáj lenne, de én szerencsére tudok itthonról dolgozni, így fel sem merült.

De amúgy egy barátnőm lánya pl olyan volt 2 évesen, hogy konkrétan féltek tőle a gyerekek, mert nem bántotta őket, de annyira imádta a többi gyereket, és annyira ki volt rájuk éhezve, hogy folyton ölelgette volna őket, így meg jó párat felborított stb. Na nála ez azzal oldódott meg, hogy heti 3 nap ment csanába, és ott ki tudta elégíteni ezt a gyerektársaság iránti vágyát. 2 nappal kezdték és a gyerek kérte, hogy többet mehessen. Szóval neki meg kifejezetten jó volt.