Lenne igény családi bölcsődére? Ha igen, hol (akár vidéken)?

Ha még nincs a környéketeken akkor bizti lenne rá igény.

Nálunk három van-kisváros-és folyamatosan telt házzal működnek.

Itt a 11 kerben tömve van mindegyik, elférne még pár.

Én eg olyan bölcsinek örülnék, ahol az egyik nevelőnő angol vagy német anyanyelvű és csak idegennyelven beszél a gyerekekhez.

Olyannak is örülnék, ahol fejlesztik a gyerekeket minden nap tudatosan játékosan, a szabad játék otthon is megvan.

Olyannak is örülnék, ahol akár vihetek is be ételt.

Igazából az a legfontosabb, hogy örüljön a gyerek, hogy mehet. Most örül a lányom, nem sírt a beszoktatásnál, mert kezdettől fogva figyeltek rá és igyekeztek jó viszonyt kialakítani vele. Mikor váltottunk, üvöltött az újnál hetekig.

A személyes kapcsolatot csak kis létszámmal lehet elérni..

Örülnék továbbá annak is, ha én is bent lehetnék egy egy nap egy két órát, hogy lássam, hogy bánnak a kicsikkel. Akár egy üvegfal is megtenné. Az, ahol belülről nem látni semmit, kívülről pedig tudom csekkolni a dolgokat.

Egy csomó gondozó hazudik, hogy a szülőnek könnyebb legyen abban a tudatban,hogy nem sír a gyereke. Én annak örülök, ha látom vagy hallom, hogy megnyugszik. Eddig hallgatóznom kellett suttyomban.

Akár azt is szeretném, hogy felvegyék kamerával hanggal a napot a bölcsiben, automatikusan töltsék egy oldalra, amihez hozzáférhet a szülő korlátlanul.

Így sokkal jobban figyelnének a gondozók. Nem lenne olyan, hogy "nem tudom mi ez a seb a gyereken" "nem láttam mikor üthette be a fejét, biztos már ott volt korábban" "én nem kiabáltam/szorítottam meg a kezét" "az nem is harapásnyom" "egyik gyerek sem csúfolja/bántja, nem vettem észre"

Sokkal kevesebbet beszélgetnének egymással a nevelőnők, többet foglalkoznának a kicsikkel és odafigyelnének a modorukra is.

Nem értem mi ezzel a gond, a boltokban is vannak kamerák, pedig az ott dolgozó csak termékekre figyel, nem gyerekekre.

"Akár azt is szeretném, hogy felvegyék kamerával hanggal a napot a bölcsiben, automatikusan töltsék egy oldalra, amihez hozzáférhet a szülő korlátlanul. "

Hát ez szerencsére sosem fog megtortenni

Miért szerencsére?

Én olyan boltban dolgoztam tiniként, ahol vették folyamatosan a napot. A legtöbn üzletben van kamera. Semmi titkolnivalóm nem volt, nincs is. Már akkor is néznek, hacsak ügyintézni megyek. Pont a gyerekeknél ne legyen kamera?

Borzasztó kíváncsi lennék, miért szereti az egyik nevelőnőt a lányom nagyon, míg a másikat nem kedveli.

Bent mindenki összefogva sumákol, hadd tudjam már, mi történik a gyerekemmel, ha nem vagyok ott. Bezzeg, ha a tárcám tűnik el egy boltban, egyből odaadják a rendőröknek a szalagot, vagy visszanézik bent a biztonságiak. Pedig az a kevésbé értékesebb, a bölcsiben lehetőség sincs visszanézni mit keres a kék folt a gyerekemen, pedig inkább elhagynám a tárcám, csak tudjam mi történik vele, mivel elmondani nem tudja.

A gyerekeknek is vannak személyiségi jogai, arról nem is beszélve, hogy minden kód feltorheto.

Amúgy te minden munkatarsadat egyformán kedveled?

Én meg pont olyat szeretnék, mint amilyenbe külföldön járhatott.

Ahol ők maguktól kérdezik meg, hogy bármilyen képet, felvételet a gyerekedről készíthetnek-e egyáltalán, és azt milyen formában használhatják fel (ovis zárt hírlevél, facebook stb.) És ha te azt mondod, hogy semmit se készíthet és a semmit fel sem használhatja, akkor nem készül és még csak a szájukat sem húzzák. Itthon meg kb. le se szarja senki a szülő véleményét, keresztlányomat pl. a szülei megkérdezése nélkül fél méterről lefényképezték a tanévnyitón és a városi újság címlapján volt. Lehet, hogy van aki ennek örül, de még azok között is van olyan, akinek felmegy az agyvize hogy előtte mi az, hogy senki se kérdezi meg egyáltalán lehet-e?

Aztán azt is szeretném, hogy 2 meg 3 éves gyereket ne kelljen szadizni azzal, hogy fél nyolc és nyolc között érjen be vele anyuka, különben kizárjuk, meg csak ekkor és ekkor lehet percre pontosan hazavinni is, mert amúgy ki van zárva mindenki.

Egyáltalán mi az, hogy kizárnak, mikor ott van bent a gyerekem? Ha meg persze valaki átjutott a gagyi kiskapun, mikor mindenki számára nyitvaáll, akkor senki le se szarja ki az. Kint mágneskártyája volt a szülőknek, amivel tetszés szerint közlekedtek a főbejáraton, anélkül nem lehetett bejutni, DE mikor a szülővel együtt volt egy addig ismeretlen személy MINDEN EGYES nevelőnő megkérdezte, hogy amúgy ki az, aki vele van, még akkor is, ha nem távolodott el a szülőtől egy méterre sem. Mert ott tényleg vigyáznak a gyerekre. Nem volt olyan, hogy a 120 centi magas kerítésen, vagy a 30 éves kiskapun valahogy kijutott a gyerek, aztán egy kilométerrel arréb a járókelők találták meg, ahogy egy négysávos úton készült átkelni. Egy bölcsődés. És mint kiderült, mégcsak fel sem tűnt ekkor még senkinek a bölcsiben, hogy amúgy a gyerek elveszett. Ez a mi városunkban történt meg itthon és nem évtizedekkel ezelőtt, hanem nagyon is manapság!

Ja és kint, ha meg akartunk nézni egy ilyen intézményt, akkor nem kellett könyörögni, meg szervezkedni, meg nyítlnapra várni, hanem ők bátorítanak mindenkit, hogy bármikor meg lehet őket látogatni és szívesen beszélgetnek az érdeklődővel és körbevezetik. Nekem eleve gyanús, amikor az érdeklődők előtt valami hermetikusan le van zárva és csak jól előre lehet időpontot kérni, hogy majd mikor engednek be megnézni. Mint ezek a gagyi nyíltnapok, amiket évente egyszer vagy kétszer tartanak, de mindenki tudja, hogy akkor persze előkerül egy rakás eszköz, meg módszer, amit amúgy sose használnak, a gyerekek meg be vannak tanítva, hogy interaktívnak tűnjön a foglalkozás... mindezt évente egy-két napon, mert akkor látják az emberek, amúgy meg kit érdekel. Nekem a mai napig vannak az ilyen óvodai napokról emlékeim, és még ma sem változott semmi...