Miért néznek rám csúnyán, ha 8 hónapos várandósként szoktatom be két éves gyermekemet a bölcsibe?

"3tól például 9-fél 10ig"

9-kor egy bölcsődés gyereknek már régesrégen aludnia kellene.

Ne haragudj, kedves 57%os, de akkor h*lye lehetsz, hogy az már szánalmas :D

A fürdetést például nem értem miért nem számolod. Te le szoktad szedálni, vagy akkor miért nem tudsz vele játszani? Mert alvás közben nekünk nagyon nehezen menne (gondolom neked erre is van valami praktikád ;)). Nekem sajnos nincs. Ha alszik akkor nem igazán képes az aktív foglalkozásra. Az én gyerekem biztosan nem. A tiédből bármit kinézek :)

Nagyon vicces vagy, de nyilván egy 2 hónapost nem lehet összehasonlítani egy 1,5 évessel. És egy 1,5 éves igenis lehet érett a bölcsire. Nálatok amúgy fogadok, hogy nem a gyerek lenne/lett volna éretlen a bölcsire hanem te :)

Képzeld, hogy egy 2 szintes házban lakunk, ahol napi egy óra takarítás semmi. Nem a te nagy ötleted, hogy elpakoljátok a játékokat. Képzeld el, hogy mi is. Ráadásul a gyerek a szobájából nem is hozhatja ki a játékokat.

Nem zavar, hogy rossz anyának tartasz. Mert én sem tartalak magamnál jobbnak :) Az, hogy te fáradhatatlan vagy, nem igényelsz semmit a gyerekeden kívül engem nem zavar. De téged miért, hogy én igen? Nekem igenis vannak igényeim amit egy gyerek nem tud kielégíteni.

Én nem vagyok képmutató. Elmondjam, hogy szerinted miért vagyok rossz? Rendben. Igen vágyom rá, hogy eljussak a fodrászhoz, a kozmetikushoz és a körmösömhöz. Vágyom arra, hogy eltudjak menni futni, járjak fitnessre és pilatesre. Vágyom arra, hogy mire hazajön a családom készen legyen a kaja, rendben legyen minden. Sőt, dolgozni is tudok itthon (saját vállalkozásomba is próbálok visszatérni)

Szerencsére van rá lehetőségem. És ezt imádom. A férjemnek olyan felesége van, akire büszke lehet (minden téren), a lányomnak pedig egy nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott anyja van, aki szereti. Tudom, hogy jó neki. Mert mindenki boldog körülötte. Neki ez a normális. Az, hogy reggel elmegyünk, ő megy a bölcsibe, én is intézem a dolgaimat. Aztán alvás után megyek érte és aztán együtt vagyunk. Ennyi :)

Nekem fontos volt, hogy a gyerek után is megmaradjak nőnek. Nem akartam csak anyává válni. Hiszen van egy férjem :)

Ja, még a sírás! Ezt kár meglovagolni. Persze, hogy sír, mert ott hagyom. De kb 10 percig. Utána minden rendben, ez csak egy kis próbálkozás a részéről :D

"Igen vágyom rá, hogy eljussak a fodrászhoz, a kozmetikushoz és a körmösömhöz. Vágyom arra, hogy eltudjak menni futni, járjak fitnessre és pilatesre. "

De miért olyan áron, hogy közben valaki mástól elveszed a bölcsődei férőhelyet? Miért kell nekem, meg a többieknek az adófizetői pénzén az ilyenek gyerekeinek fenntartani az állami bölcsiket?