Megőrülök a gondolattól, hogy bölcsis lesz, mit tegyek hogy elmúljon ez az érzés? Más is volt így? Milyen pozitívumokkal járt hogy bölcsis lett a gyereked?

Úgy látom valamelyik szuperanyának nem tetszik, hogy 1 évesen ment bölcsibe a gyerek...vagy nem tudom a válaszom melyik része volt lepontozásért kiáltó.

(10-es voltam.)

"Régen a földeken meg szülték a gyereket be tették a lovas kocsi alá hogy árnyéka legyen és mentek vissza a földre dolgozni "

Bocsánat, de ez egy hatalmas téveszme. 60-100 évvel ezelőtt a rurális vidéken a szülő nő ugyanúgy otthon maradt a gyermekágyas időszakban. Maximum házon belüli, kisebb, kevésbé megerőltető munkákat végzett. Akkoriban nagycsaládok voltak, több generáció élt egymással, így a család nőtagjai (fiatalabb lányok, vagy a munkához már túl idős nők) beszálltak a baba ellátásába, ha az anya már visszatért a keményebb fizikai munkához.

Lehet nem fog megnyugtatni a válaszom, lehet igen, de gondolom őszinte válaszokat vársz.

Most épp a te helyzetedben vagyok/vagyunk csak kicsivel előrébb. 4 hete kezdtük a bölcsit a 2 éves fiammal. Kőkemény volt az eleje, amíg az elején bent voltam vele élvezte, ahogy egyre többet ott kellett hagynom egyre többet szorongott. Ami pozitív: hamar elkezdett ott aludni és SOKKAL könnyebben el tudták altatni a gondozónénik mint én :-D

Ami negatív: az első pár hétben rengeteget sírt, és nem eszik egyelőre egyáltalán, viszont most 1 hete kb már csak a beadásnál sír, amíg érte nem megyek addig elvan. Nem kitörő örömmel és nem fülig érő vigyorral mint azt egyesek az elején írták, még kicsit antiszoc, de legalább játszik. Enni meg bízom benne, hogy amint egyre jobban megszokja, majd fog.

Szóval nem, nem könnyű. Én is mind máig sokat sírok, 2 évig non stop ketten voltunk (nyilván voltak programok amikre jártunk, baba mama klub, úszás, játszóház), de én mindig itt voltam neki és most már nem vagyok. Ezt ő is, én is nehezen viseljük. De mind a ketten a meg fogjuk szokni, mert a mai világban sajnos ha nincs egy kisgyerekes anyukának munkája akkor nagyon élete lesz a gyereknek és neki is. Kell majd sok sok lelkierő, de hidd el meg fogja szokni. És ugyanúgy fog téged szeretni :) Kitartást.