Akik menstruációs görcsökhöz hasonlítják a szülést/vajúdást válaszolnátok?

Mindenkinek más szerintem.

Nekem ha megjött, szokott fájni a hasam, azt hiszem 2-es módon, menni azért bírok, pl. a kanapéig, hogy ott gömbölyödjek éjjel.

De a szülés össze sem volt hasonlítható vele, nagyon-nagyon rossz volt. A végén már kértem, hogy öljenek meg inkább, csak ne tartson tovább. De igaz, oxitocinnal indult már eleve, és végül sürgősségi császár lett. Nem ijesztgetni akarlak, mert így is megérte a gyönyörű kisfiamért. De azért ne úgy készülj, hogy annyi, mint a menstruáció.

Viszont hadd írjam már le a jó dolgot: AZÓTA NEM FÁJ A HASAM HA MENSTRUÁLOK. :D Nem tudom, más is van-e így, remélem igen. :)

Én az első szülés előtt napi egy Cataflammal elvoltam, úgy, hogy kb. 2 napig kellett szednem, utána már elvoltam gyógyszer nélkül.

Az első szülés után emlékszem, ahogy mondtam a barátnőmnek, hogy kb. 10x olyan erős volt egy fájás.

Azóta most várom a negyediket, és már nem látom olyan "szörnyűnek", nagyon számít, hogy fejben hogy állsz hozzá.

Ha elgondolod, hogy a fájás a jó, hiszen aközben mozdul előre a babád, akkor minden sokkal könnyebb. Meg kell tanulni megtalálni a megfelelő pozíciókat és segítséget, ami enyhíti a fájdalmadat, és a fájások közben el kell lazítani tudatosan minden izmodat, úgy sokkal jobban fog menni a tágulás.

Én azóta sok fajta műtéten/beavatkozáson átestem, azokhoz képest a szülés komolyan mondom élvezetes. :)

És tényleg az, hiszen a babád az ajándék!

Nekem 1-es szintű volt, a menstruáció 1-2. napján vettem be gyógyszert, így nem akadályozott a napi teendőimben. (Ritkán azért előfordult, hogy nem segített a gyógyszer, szenvedős volt a történet.)

Indított szülésem volt, sokáig csak enyhe derékfájást éreztem, órákkal később jöttek az igazi fájások. Az addig tapasztalt menstruációs fájdalmaimhoz képest persze erősebb volt, de ami pozitívum, és amibe lehet kapaszkodni, hogy vajúdásnál nem egybefüggő a fájdalom. (Meg aztán a cél lebegett végig a szemem előtt, ez is sokat segített.) Megmondom őszintén, annak ellenére, hogy az utolsó 2-3 órában már nem mindig volt őszinte a mosolyom, sokkal rosszabbra számítottam. (A kitolás már nehezebben ment, de bírható volt, a gátmetszés utáni sebgyógyulásra viszont nem szívesen emlékszem vissza.)

A ketteshez nagyjából csatlakozom, a szülés óta nem szedek gyógyszert menzeszkor. Bár nem teljesen fájdalommentes, de enyhébb, gyógyszer nélkül is könnyen elviselhető.

Nekem 2es típusú mensim volt. Az első két napon 6 óránként kellett gyógyszer hogy dolgozni/tanulni tudjak. A vajúdás elején gyengék voltak a fájások, még tudtam beszélgetni, napi tevékenységét folytatni.

Később erősödtek, már erősen fájt, mint a komoly mensis görcs. Ekkor már befelé fordultam, csak ha kellett valamit röviden.

Viszont nagyon jelentős különbség, hogy ezek a fájások csak 0,5-1 percig tartanak, és van köztük szünet.

Burokrepesztés után, 2 perces fájasoktól már nehéz volt, alig volt szünet, a fájások pedig erősebbek voltak mint a mesis, ráadásul a gyerek feje nagyon nyomott lent!

Én jó emlékként emlékszem rá, tudtam hogy nehéz lesz, és tudtam, hogy van értelme, mert a végén ott a gyermekem!

Ami tényleg jó, hogy azóta vagy gyengébbek a mensis görcsök, vagy jobban bírom! Egyszer se kellett gyógyszert bevennem 10 hónap alatt.