Megőrülök a gondolattól, hogy bölcsis lesz, mit tegyek hogy elmúljon ez az érzés? Más is volt így? Milyen pozitívumokkal járt hogy bölcsis lett a gyereked?

Hogy lehet egy gyereket ennyire túlfélteni??

Egy két éves általában ujjong, hogy gyerekek között lehet és nem csüng rajta az egész nap az anyja, hogy ezt így, azt úgy. Hidd el, nem fogsz neki hiányozni, kicsit eltúlzod...

1-es, egy 2 évesről beszélünk nem egy kamaszról, könyörgöm :D. Egy 2 éves még nemrég abba volt, normális ha nehezére esik az anyának elszakadni tőle. Gondolom az elmúlt 2 évet együtt töltötték napi 24 órában. Nem mindenki veszi könnyen ezeket az akadályokat.

Mindamellett azt mondom kérdező, hogy valószínűleg neked lesz rosszabb :). A gyerekek még könnyen alkalmazkodnak, megszokják az új dolgokat, fel a fejjel! Próbálj meg pozitívan hozzáállni! Az oviban már rutinos lesz, könnyebben beszokik majd, lesznek ismerősei a bölcsiből.

Miért rossz az, hogy "megváltozik az élete"?

Gyerekek közé kerül, egész nap játszanak, mesét hallgatnak, új játékokat fedezhet fel... mi lenne ebben rossz? Tanul egy csomó okos dolgot (pohár, evőeszköz, pakolászás, öltözködés), amire büszke lehet majd, hogy ő már tudja.

Persze ha a beszoktatást te teszed majd nehézzé, mert látszik majd rajtad, hogy NEKED ez mennyire rossz, akkor neki is nehézzé teszed.

A gyerek kíváncsi, és elfogadja a környezetét.

Agyhúgykövet kaptam azoktól az anyukáktól, akik visítva kiabáltak a gyereküknek a homokozó széléről, hogy "Fúúúj, ne nyúlj hozzá ahhoz a bogárhoz!!!" - pedig a kiskölköket tökre érdekelte, hogy milyen érzés, amikor a kezében mászik egy szarvasbogár... (ahol laktunk, míg pici volt a két fiam, ott volt vagy 40 gyerek 0 és 8-10 éves kor között, tehát ha a sajátommal foglalkoztam, akkor biztos volt mellettem 3-4 idegen gyerek is - mielőtt valaki ilyen bogaras-mutogatósnak nevezne). Ezek az anyukák a saját félelmeiket akarták a saját gyerekeikbe belenevelni - akkor is, ha a gyerekben konkrétan semmilyen félsz nem volt pl. a szarvasbogárral szemben. Sőt, tetszett neki és meg akarta mutatni anyunak...(na jó, erre én is bíztattam, vessetek a mókusok elé!)

Szóval oda akarok kilyukadni, hogy hagyd a gyereket, hogy felfedezze az új környezetét, és az ő érdekében (meg a sajátodban) vágj jó képet hozzá!

Ha ezt a szorongást látja rajtad, akkor piszok nehezen fog beszokni.

A leírásod alapján a gyereknél nem utal arra semmi, hogy nehezen venné az akadályt, inkább te nem tudod feldolgozni. a napi szintű sírást egy picit eltúlzottnak érzem.

"semmilyen félsz nem volt pl. a szarvasbogárral szemben. Sőt, tetszett neki és meg akarta mutatni anyunak..."

Bocs az offért, tökre igazat adok neked, viszont én a pókfóbiámmal elképzeltem, hogy a gyerek odajön egy pókkal... Hááát, valszeg ordítva ugranék ki a csukott ablakon. :)

Nálunk anyunak-nem-mutogatunk-pókot-mert-kitöri-a-frász policy van. A pókfelelős az apja.

Ne fogd a gyerekre, ez az elválás neked nehéz. És ha ő látja rajtad, hogy te nem vagy biztos a dolgodban, akkor lesz neki is rossz, akkor jön a sírás.

Egy kétéves gyereknek már bőven a kortársak társaságára van szüksége, és ha megfeszülsz se leszel egy csapat 2 éves.

Hát először is szerintem a saját fejedben tegyél rendet sürgősen, mert ha a gyerkőc azt látja, hogy az anyja egy egyszerű bölcsitől ilyen rosszul van, akkor tuti baromi nehéz beszokás lesz.

Az enyém 1 évesen ment bölcsibe (most 3 és fél)...fura volt az elválás az 1 év (+ pocak) szimbiózis után, de nem bántam meg. Rengeteget fejlődik a bölcsiben, nagyokat játszik a többiekkel, címeres barátai vannak, akikkel bölcsin kívül is találkozunk alkalmanként. Mikor itthon van, akkor meg minden percet igyekszünk minőségien kihasználni....játszunk, sütünk-főzünk együtt, mesélünk, mondókázunk, éneklünk. Nem tudnám egész nap ilyen intenzíven és tartalmasan lekötni, ez világosan látszik, amikor itthon van mondjuk egy betegség alatt (és már kezd jobban lenni).