Miért akar alaptalanul "paráztatni" a gondozó a gyerekemmel kapcsolatban?

Kedves Utolsó, én írtam azt, hogy még nem találkoztam okossal közölük. Nem válaszolom meg még egyszer, mert egyszer már leírtam, és baromira unom, ha folyamatosan el kell mondanom újra és újra valamit,azért mert mások nem tudnak szöveget értelmezni. A 29-es válaszban ott van a válaszom a Te hozzászólásodra is.

Hogy miért vittem bölcsibe? Mert ezt nem tudtam előtte. Agyaltam is, hogy kiveszem, de egy év volt az egész, a fiam sokat volt beteg, mire leesett, hogy ez egy szörnyű hely, addigra kb. vége is lett. A tesót nem fogom vinni, soha többet bölcsi. Az ovit imádjuk, partnerek, jó óvónők, értik a dolgukat, szuper hely.

Azt ugye megengeditek, hogy mint írtam, lehessen egy önálló véleményem, és azt le is írhassam egy névtelen oldalon nevek nélkül, kihangsúlyozva, hogy ez egy tapasztalat, semmi több? Mert ezt végig megtettem, és tudom, hogy a világ sokszínű, másnak lehet más tapasztalata, nekem mégis ez volt.

Nem olvastam el az összes választ.

Én úgy gondolom, hogy a gondozónő, akár jó szakember, akár kevésbé az, abban mindenképpen súlyosan hibázik, hogy más szülő előtt beszél a gyermekeddel kapcsolatos tapasztalatairól. Ezen nincs mit menteni egyszerűen. Illetlenség, tapintatlanság, indiszkréció. és a legnagyobb gond az, hogy ezzel a közlésóddal eleve ellenállást és negatív érzéseket kelt az érintett anyukában, vagyis a kérdezőben. Ha ugyanis épp egy másik anyukával beszél, tőle elfordulva mintegy a kérdezőnek odakiabálja a fent említett dolgokat, akkor a kérdezőnek nem sok esélye van visszakérdezni a részletekre (mások előtt talán nem is akar annyira), a fokozatokra. stb.

Ami a konkrét észrevételeket illeti, ezekre viszont jó figyelni. Persze az nagyon jó, ha szervi oka nincs ezeknek. De jó tudni, hogy a gyerek közösségben kicsit másképp viselkedik, mint otthon. A két évest az egy évesekkel persze butaság összehasonlítani, de valószínűleg a gondozónő kétévesekből is többet látott, mint az anyuka, és többet látta őket közösségben. Tehát az észrevételeit én eszemben tartanám, ennyi, és nyitott szemmel járnék.

Egyébként az én fiam is egészen másképp viselkedett a bölcsiben az első 5 hónapban, mint itthon. Nem volt beszédes, stb. 5 hónap kellett neki ahhoz, hogy teljesen és tökéletesen feloldódjon és otthon érezze magát a bölcsiben, na, azóta le se lehet lőni, csak bírjanak vele a gondozónők. TEhát nála tényleg életkori és egyéb oka volt akkor a más viselkedésnek, de ha ez megmaradt volna, akkor én is inkább jó néven vettem volna, ha felhívják rá a figyelmemet. Hiszen azt, hogy közösségben milyen a gyerek, mi értelemszerűen nem látjuk (pl. a Vadasban is egy hétig közösségben figyelik meg a gyerekeket a diagnózis előtt, nem véletlenül).

De ismétlem, mert szerintem sarkalatos pont, hogy ezeket az észrevételeket úgy kell megfogalmazni és olyan módon kell közölni az anyával, hogy legyen esélye legalább feltételezni a segítő szándékot, és ez nem lehet az, hogy más szülővel bezsélgetve odavet néhány megjegyzést (ha pedig tényleg szakember lenne, akkor nem csak ismételgetné ugyanazt sokszor, hanem megoldási javaslatai is lennének, ha más nem, akkor arról, hogy hová fordulhat az anyuka).