Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Bölcsődék » Ezzel ugyan mi a baj? Miért...

Ezzel ugyan mi a baj? Miért szólnak be emiatt?

Figyelt kérdés

Bölcsődei beszoktatás közepén vagyunk. A gyerek szerencsére rugalmas, jó kedélyű, tényleg csak akkor sír, ha fáj valamije.


A férjem teljes mértékben egyenértékű szülő, a kicsi mindkettőnkhöz egyformán kötődik. Túlzás nélkül nagyszerű apa.

Az első napon megkérdeztük a bölcsődében, hogy hogyan megy ez, melyikünk legyen ott. Azt mondták, hogy tökmindegy, csak egyszerre ketten ne, egy ember legyen ott, de az már mindegy, hogy ez éppen melyikünk.


Vizsgahajrában vagyok, muszáj tanulnom, így a férjem szabadságot vett ki. Első napokban én vittem a gyereket, most ő viszi néhány napig (és marad ott vele). Így is beszéltük meg, hogy váltjuk egymást, de a vizsgám miatt most a férjem "terhelődik" jobban.

Barátok érdeklődnek a bölcsődéről, vizsgámról. Mondtam, hogy most jobban tudok haladni, mert a férjem van bent vele, addig is tudok tanulni.


Volt egy-két pikírt megjegyzés. Amit nem értek, mert egyértelmű, hogy ha nem gondolnám azt, hogy szuper apa a férjem, akkor fel se merült volna ez. A gyerek is láthatólag nem foglalkozik azzal, hogy melyikünk van ott, ő megy játszani, barátkozni. Ha elesik, akkor az apja is meg tudja vigasztalni, nem csak én (ugye ilyen itthon is fordult már elő).


Honnan ez a teljesen anyaközpontú szemlélet?


2015. szept. 30. 09:48
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:
49%
Nem tegnap szültél, nem értem, hogy miért most tűnik fel, hogy senkinek semmi nem elég jó, csak az tökéletes, ahogy ő csinálja. Örülj, hogy még azért nem szóltak be, hogy miért szoktatod be bölcsődébe, nyugodtan maradhatna otthon veled. Meg sorolhatnám még, mennyi mindenért szokták anyukák egymást megszólni. Ezért nem is értem az álságos anyuka-barátkozásokat. Igazából csak arra jó az egész, hogy miután hazaértél, a férjednek elpanaszold, hogy a másik mennyi mindent csinál rosszul. A teljesen frusztrált, aki ezt a másik anyának mondja el, és ettől érzi magát jó anyának, ez kell az önbecsüléséhez, amit a férje támogatásából, elismeréséből nem kap meg. És akkor itt összeért a dolog: olyanok szólogatnak be, akiket otthon sz.rba se vesz a férjük, és nem segít semmit, elképzelni nem tudja, hogy az apa is teljes értékű szülő.
2015. szept. 30. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:
25%

10-es, szinte teljes mértékig egyetértek veled, viszont az anyák napja dologban azért van némi ráció a többiek részéről. Én sajnos nem egyszer tapasztaltam meg azt, hogy elmentem anyáknapi műsorra (egyedül), de a saját gyerekemet, aki nekem mondta a versikéjét, nem láttam rendesen, mert egy apuka beült elém. Külön kérték az óvónők, hogy csak az anyukák menjenek, mert kevés a hely, és gyerekenként két szülő nem fér el. Még úgy is csak szűkösen, ha tényleg csak az anyukák mennek. Erre a fele társaságnak ott volt az apja is. Én meg hiába próbáltam helyezkedni, sehogy nem láttam a gyerekemet rendesen, de ami nagyobb baj volt, hogy ő sem látott engem, és teljesen abban a hitben volt, hogy az ő versét nem is hallgatja az anyukája.


Egyébként tök normális, ha apa is látni akarja, ahogy szaval a gyerek, semmi bajom nincs ezzel, de szerintem az lenne az első, hogy a többi gyerekre, többi szülőre is tekintettel legyen az ember, hogy legalább gyerekenként egy szülő tényleg be tudjon férni. Ha még így is marad hely, akkor bemehet mégegy szülő, azzal semmi gond. De nálunk ez olyan borzalmasan volt megoldva az oviban, hogy az hihetetlen, és olyan magától értetődően nyomakodtak be kettesével a házaspárok, maguk mögé taszajtva azokat, akik tényleg egyedül jöttek, hogy az valami hihetetlen.

2015. szept. 30. 13:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
24%

Kedves 12-es! Én írtam az Anyák Napjáról. Nálunk nincs helyszűke, a Közösségi házban tartják, a gyerekek színpadon állnak, és külön meghívó megy a nagymamáknak is.

Egyszerűen NEM ILLIK apukának odamenni.

2015. szept. 30. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

Ezt a jelenséget már én is megfigyeltem, ránk is néztek már ferde szemmel, kérdeztek szkeptikusan a témát illetően.


Mi is úgy gondoljuk, hogy szülőként, teljesen-totálisan egyenértékű felek vagyunk, én nem vagyok semmivel sem "több", mint a férjem apaként.


Ha úgy adódik, ő viszi bölcsibe a kicsit, ő megy el vele bevásárolni, ő viszi sétálni, volt már olyan, hogy orvoshoz is ő vitte. Számunkra ez teljesen természetes, maximálisan megbízom benne, tudom, hogy mindent meg tud csinálni ugyanúgy (vagy még jobban), mint ahogy én tenném.


Nekem egyébként teljesen logikus is ez a rendszer, hiszen az első 2 évben én voltam itthon a gyerekkel, reggeltől-délutánig együtt voltunk, mindent közösen csináltunk, a férjemé volt az esti "műszak", munka után játszott vele, vacsoráztatta, fürdette, én meg nyugisan tudtam addig takarítani, vagy olyan dolgokat csinálni, amit gyerek mellett nem merek (varrás, vasalás stb.)

Most, hogy mindketten keveset vagyunk itthon, felosztunk mindent magunk között, sok mindent pedig együtt csinálunk.


Nekem is van olyan ismerősöm, akinek a férje pénzkereső tagként tekint magára, ha otthon van, akkor pihen, fekszik. Sétálni pl soha nem viszi a gyereket, mert az nem férfias. Hát oké ...

Nem vagyunk egyformák, na :)

2015. okt. 15. 08:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!