Ezzel ugyan mi a baj? Miért szólnak be emiatt?
Bölcsődei beszoktatás közepén vagyunk. A gyerek szerencsére rugalmas, jó kedélyű, tényleg csak akkor sír, ha fáj valamije.
A férjem teljes mértékben egyenértékű szülő, a kicsi mindkettőnkhöz egyformán kötődik. Túlzás nélkül nagyszerű apa.
Az első napon megkérdeztük a bölcsődében, hogy hogyan megy ez, melyikünk legyen ott. Azt mondták, hogy tökmindegy, csak egyszerre ketten ne, egy ember legyen ott, de az már mindegy, hogy ez éppen melyikünk.
Vizsgahajrában vagyok, muszáj tanulnom, így a férjem szabadságot vett ki. Első napokban én vittem a gyereket, most ő viszi néhány napig (és marad ott vele). Így is beszéltük meg, hogy váltjuk egymást, de a vizsgám miatt most a férjem "terhelődik" jobban.
Barátok érdeklődnek a bölcsődéről, vizsgámról. Mondtam, hogy most jobban tudok haladni, mert a férjem van bent vele, addig is tudok tanulni.
Volt egy-két pikírt megjegyzés. Amit nem értek, mert egyértelmű, hogy ha nem gondolnám azt, hogy szuper apa a férjem, akkor fel se merült volna ez. A gyerek is láthatólag nem foglalkozik azzal, hogy melyikünk van ott, ő megy játszani, barátkozni. Ha elesik, akkor az apja is meg tudja vigasztalni, nem csak én (ugye ilyen itthon is fordult már elő).
Honnan ez a teljesen anyaközpontú szemlélet?
válasza:Az én férjem is ilyen, de sajnos nem mindnekié.
Talán irigység, talán kétely, én sem tudom.
De tök jó, hogy nálatok és nálunk is ez a helyzet.
válasza:A férjemnek már van egy fiatal felnőtt gyereke. Láttam, hogy vele hogy bánik, és nem változott ez a közös gyerekkel sem.
Én voltam itthon vele, de ahogy hazaért, elment mosdóba, kért 10 perc szünetet, aztán rávetette magát a gyerekre, kezdetektől fogva. Az esték nekem voltak nyugisak. Ő foglalkozott vele,ő etette, ő fektette. (Vagy ha valamiért nem ért rá, akkor én.)
A gyerek őt is imádja, talán most egy picit apásabb is.
Bölcsődéből hazaérve egy fáradt, de jókedvű gyereket hoz haza és az elmesélése alapján se volt gond napközben.
Ha valamelyikünknek esti programja volt, a gyerekkel se volt gond, akármelyikünk maradt itthon. Nem hiányolta a másikat.
Abban szerencsénk van, hogy ingerkereső típus a gyerek, ha "jó buli" van kilátásban, vadidegenekkel is elvan, csak szórakoztassák és legyenek vele kedvesek. Akkor mi le vagyunk ejtve :)
De akár a nagyszülőket is beküldhetnénk, hiszen velük is szoros a kapcsolata, nagyon szereti őket, bármennyi ideig elvan velük, nem mutatja jelét, hogy hiányoznánk neki - pedig messze laknak, de gyakran látogatják.
válasza:Mondjuk szándékosan törekedtünk arra, hogy kettőnkhöz és a nagyszülőkhöz (akik élnek-halnak érte) is erős legyen a kötődés. Az eddigi tapasztalatok alapján ez sikerült.
Az már egyéni szerencse,hogy nyugodt, rugalmas és nyitott személyiségű lett a gyerek.
válasza:Mi is pont így vagyunk, mint ti.
Nálunk is felváltva ment a beszoktatás.
De a fiunk nagyon apás, sőt nálam több a hiszti, apával jobban viselkedik.
És anyósomékkal is igyekszünk sokat lenni, bár messze laknak. De szeretném, ha velük is szoros lenne a kapcsolat.
Engem azért szoktak leszólni, mert már másfél évesen a mamánál töltött 1 hetet a fiam, most 2,5 évesen 2 hetet.
Imádják, relative fiatalok, rengeteget foglalkoznak vele, és maximálisan bízok bennük.
Tudom, ha ne adj Isten történne velünk valami, nem marad egyedül "árván" a fiam, mert a mamáékkal is jól elvan, ők is ismerik minden nyűgét.
Irigyek az emberek, ha kiegyensúlyozott egymást segítő családban élsz, mert másnak nem olyan jutott.
válasza:Azért szólnak be mert ez nem minden családban van így. Ahol az apuka nem nagyon foglalkozik a gyerekkel ott nyilván csak anyukás beszoktatás jön szóba, így ezek az anyukák irigykednek.
De szerintem az a normális ahogy a kérdezőéknél van, az a normális ha anyuka és apuka egyenlően veszi ki a részét a gyerekek életéből.
válasza:Nekem van olyan ismerősöm, akinek a férje azt nyilatkozta, hogy majd akkor foglalkozik a gyerekével, ha már lehet vele focizni, addig a felesége gondja teljes mértékben.
Elképzelhető, hogy a megjegyzéseket tevők ilyen "apák", vagy azok feleségei ( irigyek)
válasza: válasza:Jó a felvetésed, engem is érdekelne, mire jó ez a túlzó anyaközpontúság?!
Minket a múltkor a balesetin szóltak meg. Varrni kellett a kisfiamat, én meg rosszul leszek a vértől, így apa vitte be. Az első kérdés az volt, hogy hol van anyuka?
Másik kórházi eset: mindkét gyerek kórházba került fosós-hányós vírussal. Adott volt két totál kikészült gyerek, külön ágyon, külön infúzión, 3 percenkénti pelenka és ruhacserével.
Mindketten benn maradtunk velük. A személyzet meg totál kiakadt, mert ugyan gyerekenként benn lehet egy szülő, de mi a fenét tud ott apuka csinálni?
Hát mit is? Pelenkát cserélt, ruhát cserélt, mosdatott, dajkált, ha meg egyszerre aludt a két gyerek, akkor váltásban lementünk levegőzni. 4 nap alatt ki is purcantam volna egyedül.
De vehetjük az Anyák Napi műsort is.Az egyetlen megmozdulás az évben, amikor szerepelnek a gyerekek. Nincs külön Apák Napja. Naná, hogy ott akart lenni a férjem is! Kaptuk is bőven a megjegyzéseket. Pedig logikus a dolog: ha apa is pucolja a kakit, ápolja, gondozza, szereti a gyerekét, akkor ugyanakkora joga van ott lenni, mint anyukának.
Nyílt nap az oviban, éppen vizsgáztam, apa ment. Másik anyuka meg (barátnő anyukája) körbesajnálta a gyerekeimet, hogy szegények, nincs itt anya.
Hát no comment...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!