Mire alapozzák azt az állítást, hogy a kisgyerekeknek "szükségük van a közösségre"?

A szocializáció nem "tanítható" meg egy ember által!

A társadalmat nem tudja az anya, mint egy ember leutánozni.

Ez még akkor is nehéz lenne, ha mondjuk egy egész család ugrálna a gyerek körül egész nap!

Itt van pl. az irigység kérdése, hogy csak egyet hozzak. Barátnőm kisfia nagyon irigy volt, pedig soha, senkitől nem látta. Az anyja a legönzetlenebb ember, akit ismerek. Szegény nem győzte "ránevelni" a kisfiút,hogy nem kell mindenkitől elvenni a játékot, más is játszhat vele stb.

Beadta bölcsibe. 3 hét múlva a kissrác önként odahozta a fiamnak a dömpert! De számtalan ilyet lehet még sorolni!

Elég sok gyerek van a sajátomon kívül a környezetemben, kivétel nélkül minden anyát jónak tartok! Rengeteget foglalkoznak a gyerekkel, nevelik, játszanak velük. Amikor a bölcsiről kérdeztem őket, mindegyik azt mondta,hogy nem bánta meg és rengeteget változott a gyerek a többi gyerek hatására pozitív irányba!

És most lehet,hogy megbántok valakit, de legtöbbször az anyák akarják azt gondolni,hogy ők a világ a gyereknek és,hogy ez így van jó! A kizárólagosság, szélsőség szerintem semmiben sem jó. El kell fogadni,hogy nem feltétlenül tudunk mindent betölteni a gyerek életében!

3 és 3/4 éves volt a fiam, amikor oviba került. Magán oviba, heti 3 délelőttre, mert a körzetesben szóba sem állnak velünk. Van egy kisebb tesója is, így 15 hónapig egyedül voltam két gyerekkel egész nap. Megoldottuk. A fiamnak nem hiányzott a közösség, játszótereztünk, mászkáltunk, gyerektornára jár(t)unk, itt a szomszédságban is sok gyerek van, délután velük focizik, bevették a bandába. De ő tényleg nem az a gyerek, akinek korábban kellett volna a zsivi. Ő itthon is tanult pont elég mondókát, gyönyörűen, tisztán beszélt (kívülálló szerint is) 3 évesen. Az óvónők szerint is okos, értelmes gyerek, folyamatosan próbálkozik, feszegeti a határokat. És egyértelműen nem rosszaságból.

Szóval, szerintem mindenkinek a saját gyerekét kell ismernie. Nekem a nagy ilyen, neki 4 évesen is gond lenne az egész napos ovi, ezzel szemben a kicsi teljesen más, ő már lehet, hogy korábban fog menni félnapos bölcsibe/oviba.

Ugyanezt akartam még írni, amit az utolsó!

Az én fiam, hiába tanítom nagyon csúnyán eszik kanállal. Most nemrég két napot töltöttünk egy barátnőmmel és az ő fiával, aki szépen eszik kanállal és a gyerekem már is szebben eszik. Hiába próbálkoztunk mi itthon mindennel...

Ha két nap ezt tette vele egy gyerek társaságában, milyen jókat tehet egy egész csoport gyerek! :)

Én óvónővel is egyeztettem erről. Ő szerinte a 2 évesen még nem, a 3 éves kor az, amikor jót tesz már a gyereknek a közösség. (Ha nem lett volna itthon egy 3 hónapos, akkor ment volna oviba a nagy, de ha van otthon egy újszülött meg egy 2,5-3 éves, akkor nem az ovi a jó megoldás, egyik gyerek szempontjából sem. 13. vagyok)

A kicsivel is azt tervezem, hogy 3 éves koráig maradok itthon.

5-ös vagyok, kifejteném, de már leírták előttem. Egyébként valamelyest "szakmabeli" vagyok. Tanítónőként végeztem, de csak egyetemen tanítottam. Viszont az óvodáskort is elég mélyen érintettük, azonkívűl a mai napig imádom a fejlődés lélektant, sok könyvet olvastam róla, s 3 éve már szerencsém van testközelből is "tanulmányozni" mindezt a 3 éves lányomon:D (Én egyébként kénytelen voltam 2 évesen beadni bölcsibe. Szerencsém volt, mert rögtön elvolt, imádta a közösséget, nem jelentett problémát az elválás, pedig rögtön egész napra kellett elhelyeztetnem. Igaz, csak 2 hónapig, onnantól kezdve fél napra, s most 1 hónapja csak 3 órát van oviban. Nagyon szereti.)

Természetesen mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné, ahogy lehetőségei megengedik. De egy biztos: Akár túl korán kerül be közösségbe (úgy értem a saját kis egyénisége még nem ért meg rá), akár később, maradandó károkat nem hinném, hogy okoz. Felzárkóznak. A gyerekek nagyon erősek, igazi túlélők!