Mennyire egészséges a kisgyerekeknek, ha rengeteg különórára járnak?

A szülő a saját vágyait vetíti rá,teljesítteti be(vagyis sokszor csak akarja..) a gyerekkel.Ezáltal a gyereknek annyit mondogatja,hogy "ezt is tudnod kell,meg azt is tudnod kell",hogy a gyerek elfogja hinni ezeket,na meg ő is a tökéletességre törekszik majd.A tökéletességről pedig tudjuk,hogy nem létezi,hiba mindenben és mindenkiben van.A gyermek a maximalizmus által frusztrált,zárkózott,görcsös gyerekké válik,ami után felnőttkorában lehet,hogy a tulajdonságaitól függetlenül még sikeres lesz,de boldognak nem lesz boldog sajnos.Máskor a maximalista gyerekek felnőtt korukra összeomlanak.

Ezáltal ez a nevelési módszer NEM egészséges,az ilyen szülőkben szintén van egy kicsi személyiségzavar is akár,de az önbizalomhiány mindenféleképpen elég nagy.A gyermeket hagyni kell normális keretek között úgy kibontakozni,hogy szerette,amit csinál!

Nálunk is voltak elég zsúfolt időszakok. Nem azért mert mindent rá akartam erőszakolni, hanem mert szerettem volna ha több dolgot kipróbál és aztán ő maga választ, hogy mit szeretne csinálni.

De évekig nem tartom jónak, hogy heti 3nál több különóra van.

Én azzal értek egyet hogy az ilyen korú gyerekeknek nincs más dolguk csak az önfeledt,szabad,játék,játék,játék és minden mennyiségben játék!!

Minap egy újságban olvastam,hogy a mai gyerekeknek katasztrófális a beszédük!Mivel a nem ugrálnak,rohangálnak,nem másznak fára,nem lépkednek billneös faágakon stb stb mint mi gyerekkorunkban és az agy egy idő után sorvadásnak indul és ezt mikor felismeri esetleg egy szülő vagy szakember elrohannak valami sprtra de változás nics!Mert nincs meg az olyan mozgása a gyereknek amiket fentebb felsoroltam!

Ezekben vannak tanulságos dolgok:

[link]

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Kedves Utolsó! Ugyanezeket mondja Vekerdy is, amiket felsoroltál :)

Maximálisan egyetértek!

Végre nem csak én hivatkozom Vekerdy-re... évek óta hívom fel rá a figyelmet, aközben kb félévente egy beírást olvastam Vekerdy kapcsán, rajtam kívül. Örülök, h mostanában havonta elcsípek egyet-egyet. :)

Nagyon hasznos lenne TÖBBFÉLE nevelési elven gondolkodnia a kedves szülőknek, ehelyett sajnos csak a biznisz emberek által súlykoltakra koncentrál(t) a legtöbb szülő, nem tudva, h kereskedelmi alapú a fejlesztgetést erőltető hozzáállás, és NEM gyermekközpontú, NEM a gyerekek HOSSZÚTÁVÚ fejlődését elősegítő, hanem gátló hozzáállást követi sajnos a többség... A direkt fejelsztésről kimutatták, h nem csak neurotizálja a gyerekeket (még ha kedvesen is teszik és játékosan is), d e8-10 éves korukra értelmi képességek terén lemaradást okoznak!! (jobb esetben átlagos eredményt, de neurózis, szorongás mellett!!)

Örülök, h egyre többen felhívják a figyelmet arra, ami a pár évtizede már az állami óvodák többségében, valamint a legtöbb magánóvodában jellemző nevelési elv, mégpedig az óvodai programok terén való reformot leginkább szorgalmazó szakemberek közül Vekerdy elveit, sok évtizedes tapasztalatait.

Sziasztok! Magam is a szabad játék híve vagyok, ez „fejleszti” legjobban a gyerekeket kiskorban.

Persze abban is lehet igazság, hogy a gyerek (és a szülők) személyisége, a lehatőségeik is sokat számítanak, lehet, hogy van olyan gyerek, aki igényli, hogy folyton lekössék valamivel, illetve ha mondjuk nincs kertje az embernek, akkor a játszótér helyett is érthető, ha időnként más programot választ.

Alapvetően azonban nincs szüksége arra egy gyereknek, hogy 6 éves korára már „hétzenés” legyen. :) Egy gyógypedagógus barátnőm mesélte, hogy több olyan alsós kisgyerek jár hozzá, akik a suliban teljesen szét vannak esve, már első-másodikban korrepetálásra szorulnak – pedig nincs semmi bajuk, csak annyi mindent csináltatnak velük a szüleik ovis koruk óra, hogy a gyerek azt sem tudja, „merre van arccal”, mindenhez ért kicsit, de semmiben nem tud elmélyedni, a figyelme szétszóródik. A barátnőm szerint ez lehet annak az eredménye, hogy nem hagyták a saját ütemében fejlődni, keveset játsszhatott pl. szerepjátékokat a kis társaival nyugiban, mert mindig volt valami fontosabb „fejlesztenivaló” rajta.

Nem mondom, hogy ez egyértelmű ok-okozat, csak azt, hogy ilyen is van.

Az én gyerekem pl. nem lett volna alkalmas ovisként bármilyen különórára, így hagytam, hogy minden nap órákat bogarásszon a kertben. Most meg, hogy már iskolás, csak kapkodom a fejem, hogy minden osztálytásra éveket tanult már nyelvet. Szóval nem könnyű kimaradni ebből a mai világban. :)