Otthon maradni vagy bölcsibe vinni?

A világon semmi gond nincs a bölcsis léttel, feltéve, ha normális a bölcsi, nem kell a világ végére hordani, stb. Nem hasznos annyira az a + egy év otthon. Hadd szocializálódjon, nem fog megártani neki.

Összességében: mindenki ismeri a saját gyerekét annyira, hogy el tudja dönteni, mennyire lenne jó, vagy rossz, ha bölcsibe adja, mi csak általánosságból és saját tapasztalatból beszélhetünk.

Tényleg jót tesz nekik a gyerektársaság, azt semmilyen játszóterezéssel nem tudod kiváltani.

Mindkét gyerekem volt bölcsis, és nagyon sokat fejlődött ott, szerettek is járni, mondjuk szuper gondozó néniket fogtunk ki :)

Óvodában látszott egyértelműen, mind önállóságban, mind egymással szembeni viselkedésben, hogy mely gyerekek voltak bölcsisek előtte, és kik azok, akiknek ez az első közösségi élményük.

Szerintem sokat jelent a bölcsőde a gyermek szocializációjában.

"Óvodában látszott egyértelműen, mind önállóságban, mind egymással szembeni viselkedésben, hogy mely gyerekek voltak bölcsisek előtte, és kik azok, akiknek ez az első közösségi élményük"

Vezető óvónőként is cáfolom.

Amit látunk: van testvére, nincs testvére; mennyit olvasnak neki, mennyit TV-t/egyéb képernyőt néz; milyen szociális körülmények között él; mennyit foglalkoztak vele.

Nem fejlettebbek a bölcsisek, nem szoknak be törvényszerűen hamarabb. Max. ha a bölcsis társaikkal együtt érkeznek, de azok a kapcsolatok az első hónap alatt felbomlanak.

Márciusi gyerekem csak februártól júniusig járt bölcsibe, utána szeptemberben kezdte az ovit.

Ha visszamehetnék, erre a kis időre sem adnám be, maradtam volna vele is, mint a tesójával.

Semmi előnye nem volt. Ahogy várható volt egymás mellett játszottak, így a felnőtt társaságát kereste. Értelemszerűen nem tudtak vele annyit foglalkozni, mint én otthon. Ő beszélt a legjobban az egész csoportban, rég szobatiszta volt, önállóan evett bölcsi előtt is.

Azt is gondolod át, hogy a munkahelyed engedi-e, hogy még maradj félévet.

Én ugyanebben a cipőben voltam, februári a gyerekem és hiába volt több milliós megtakarításunk, nem maradhattam volna otthon még félévet, mert ahogy a 3 évet betöltötte lejárt a fizetés nélküli szabadság. Nagyon jó a munkahelyem, nem akartam elveszíteni.

2,5 évesen már mehetne oviba is, ez esetleg nem opció?

Az én fiam szeptemberi, ha sikerül találni ovit, aki felveszi úgy, hogy még pont nem oviköteles, akkor picivel 3 éves kora előtt kezdené az ovit. Nálam fel sem merült a bölcsi, mert a kisfiam egyáltalán nem igényli a gyerektársaságot, a játszin sem fogkalkozik velük, csak velem meg a többi szülővel. Szerintem neki óriási törés lenne a bölcsi, remélem, hogy ovira már barátkozósabb lesz....

Gyerek,anya és élethelyzet függő

Én ugyanebben a cipőben vagyok,március elején lesz két éves a kislányom.

Én maradok vele itthon. Ha minden jól megy három éves korára kap kistesot.

Van elég gyerek társasága,kap megfelelő ingereket,plusz én sem érzem azt,hogy megbolondulok itthon (na jó,néha,de ha dolgoznék még rosszabb lenne,mondom ezt ugyh,így amúgy szeretem a munkám)

A tervek szerint ha a kisebbik gyerek is kb harom-negy éves lesz,akkor megyek vissza dolgozni.

Nekem annyiból "szerencsém" van,hogy tanítok,felnőtteket,online,saját vállalkozásban,így nincs ki visszavegyen,csak én magamat, a gyedet meg a férjem kapja.