Az ősanyák miért szólják meg azt aki bölcsibe rakja a gyerekét?

Rengeteg “kis” megjegyzést kapok, amiért bölcsibe adom a gyerekem.

Ha én nem szólok be hogy figyi, miért a férjeden élősködsz? Miért nincs karriered? Miért a gyerek lett az egyetlen érték az életedbe? Mit gondolsz mi marad az után hogy ő felnő?

Akkor én miért kapom meg hogy rossz anya vagyok?

Mindennél jobban szeretem a fiam, de miért ekkora a társadalmi nyomás hogy ő legyen az egyetlen érték számomra? Nem ő az, a munkám is az! És nem értem hogy ettől miért lesz valaki szar anya, az apa se szar, pedig ő 1-2 evet sem volt otthon!

A másik a test kérdés, hogy aki napi 1-2 órát edz és pár hónappal szülés után már olyan mint régen az nem is jó szülő.. (otthon edzettem hajnalba, nem kondiba járogattam)

Elég zavaró hogy a helyett hogy valaki azt mondaná hogy “le a kalappal hogy 8 órát dolgozol, haza mész, takarítasz-főzöl, hajnalba meg edzel amíg alszik a gyerek” azt kapom hogy ez szar nevelés.

Mert mackóba otthon baszni a rezet egész nap annyira nehéz…aki dolgozik az elmenekül…Hát a házi munka ugyanúgy megvár, nem menekül!

Ti is találkoztatok már ilyen idegesítő, zsíros hajú, elhízott mindent megmondó, jobban tudó, őskorban leragadt anyukákkal?