Magyarországon miért nem elfogadott szülés után 3 éven belül visszamenni dolgozni?

Na ez az. Ez az ország még mindig nem az a hely, ahol bármikor bemész a gyerekeddel egy bölcsibe, hogy tessék hoztam, és probléma megoldva.

Igazából mintha célként sem lenne kitűzve, hogy minèl előbb visszatérhessenek a munkába legalább azok a nők, akik akarnak. Akkor miről beszélünk?

Mégis a magyar anyák a "láblógatós, minimàlbéresek" mert egy ilyen nagyon frankó országban nem tódulnak vissza tömegesen dolgozni szülés után fél évvel, mertbezzegusában címszóval.

Szerintem jó, hogy 3 évig otthon lehet maradni. Lehet. Akinek fontosabb, hogy sok időt töltsön a gyerekével, aki nem szeretne lemaradni a fontos pillanatokról, aki szeretné együtt tölteni ezt a korai időszakot, az az anyagiak függvényében dönthet úgy, hogy otthon marad.

Akinek fontosabb a munkája és a karrierje, a kollégák elismerése, projektek vezetése, annak meg nem kötelező, dönthet úgy, hogy munkába áll.

A baj ott van, hogy a két fél kb. nulla empátiával áll a másik felé és csak a saját szemével képes a dolgokat nézni. A saját igazukat hajtogatják, de minek? Aki így gondolja, az így csinálja, aki meg úgy az úgy, legyen bármi.

Leszólnak miatta? Ne aggódj, ha a másik mellett döntesz, akkor is lefognak. De miért érdekel? Te gyereked, nem?

"Tegye már fel a kezét az aki emlékszik arra hogy mi történt vele 3 éves kora előtt."

Jelen. Kétéves koromból már egészen biztosan vannak emlékeim, talán korábbról is, de az első, amit dátumhoz tudok kötni, két éves, két hónapos koromból van. És igen, emlékszem, milyen jó volt anyukámmal kettesben. Főzünk, játszottunk, kutyáztunk, sétáltunk, játszótérre mentünk, hintáztunk, szánkóztunk, etettük a csirkéket, vásárolni mentünk. A mai napig szívesen gondolok vissza azokra az időkre.

A 35-öst meg biztos mindenki nagyon várta vissza a munkályába😅

Elképesztő tényleg, hogy ez a téma milyen indulatokat vált ki, hogy egymásnak tudnak ugrani az emberek, ha csak felmerül.

A kérdés az volt, hogy van-e történelmi-szociokulturális háttere ennek. Van, a szocializmusban gyökerezik, már le lett írva. Nem az volt a kérdés, hogy ki mennyire szuperül csinálja, és hogy tud kiosztani másokat, akik meg nem. Viszont remekül demonstrálja, hogy miért lehetetlen változtatni rajta: mert érzelmi kérdést csinálnak belőle az emberek. Ez a sok "nem másnak szültem" az egyik oldalon, "nem fogok hurci-szopcsi börtönben élni" a másik oldalon... vegyétek észre, hogy ezek tanult beszédmódok, amelyeket önigazolásra használtok, mindkét oldalon, egymásnak estek azonnal, dogmákban gondolkodtok és öntudatlanul másoltok, és így nem lehet normálisan beszélgetni erről a témáról. És amíg nem lehet, addig marad minden úgy, ahogy van, alacsony gyessel, kevés bölcsis hellyel, női munkavállalók diszkriminálásával, kevés részmunkaidős lehetőséggel, megnyugtató 3 éves otthonmaradás lehetősége nélkül annak, aki ezt választaná (mert nem, nem mindenki teheti meg, hogy ezt válassza, aki szeretné). Elég elkeserítő.

Milyen elso lepes meg.jarni beszelni nem tudo gyerek?

A gyed 2 eves korig jar. Akkor mar.csak tud beszelni meg.jarni

igazan mehet kozosyegbe a gyerek is meg anyanak is jot tesz.

Kedves 15 és 17-es. Akkor szerintetek mi a megoldás? Maradjon otthon apuka is, és haljanak éhen?

Vagy ne lássa anyuka sem, ha már apuka nem láthatja? Az mitől lenne jobb? Az én férjem mondjuk felnőtt ember, nem ovis, hogy hisztizzen, hogy ha ő nem látja elindulni a gyereket, akkor én se lássam.

Mellesleg akármilyen egyenlőség van, egyelőre szoptatni csak az anya tud. Vagy legyen tápszeres is az egyenlőség nevében?

Mi a férjemmel közösen döntöttünk úgy, hogy a legjobb az a gyerekeknek, ha olyan ember van velük életük első 1-3 évében, akit ismernek, aki szereti és akihez kötődik. Persze kötődhet a dadushoz is, aki egy héten öt napot van vele, aztán 3 évesen örökre kisétál az életéből. Arról nem beszélve, hogy egy 6-12 hónapos baba általában nem beszél, nem tudja elmondani mi történik ott vele. A ferjem bennem jobban bízik, mint egy idegenben.