Mit csináljak a családdal, hogy elfogadják az igazságot?

Nem fogják megérteni, nem tudsz ezzel mit kezdeni. Főleg azt nem értem, hogy a gyerek apja nem látja, hogy a ti kisfiatok más, mint a többi gyerek. Ha eleget foglalkozik vele, már neki is fel kellett, hogy tűnjön, hogy másképp viselkedik.

Egyébként meg nyugodj bele a helyzetbe, nagyon sokan még mindig nem tudják, miről van szó, és csak mondják a saját hül.yeségüket.

Sajnos nekem is van ilyen tapasztalatom, rokonságban is. Van, aki itt pattogott egy családi eseményen, hogy hogy neveltük ezt a gyereket, hogy ilyen megtörténhetett. A másik jön a csodamódszerekkel, amitől az XY gyereke teljesen meggyógyult. Van, aki meg fölényesen kijelenti, hogy "csak lenne nálam egy hetet, ne aggódj, én megnevelném, nem lenne vele gond!"

Ezt el kell tudni engedni a füled mellett, de nem lesz egyszerű. :(

Vadaskert alapítvánnyal próbáld meg felvenni a kapcsolatot, remek, ingyenes szülőtréningek vannak autista gyerekek szüleinek! Ha sikerül elrángatni a férjed, talán másképp látja a dolgokat, ha nem, akkor biztos adnak tippeket, hogy ezt hogy kezeld. Kitartást!

Ha otthon normális, akkor mégsem lehet olyan nagy baj, mint a középsúlyosoknál van, nem? Állapottól függően nagyon sok auti él önálló életet.

De a kérdésre: nálunk is beszédfogyatékos a fiam és jaj, amit én is kaptam a családtól! :( Szerintük nem foglalkoztam vele, azért nem tudott beszélni. De nekem megvolt az elégtétel, mert aki a legtöbbet tette alám, annak agyvérzése volt és bizony nem tudott onnantól beszélni. Akkor mondta az egyik családtag, hogy jé, ilyen van? Most már elhiszi, hogy ez történt a fiammal is!

Nem lehet velük mit kezdeni. Végtelenül ostobák és ítélkezőek. Én mindig kisírtam magam, utána jobb lett. Ma meg már magasról teszek a sok beszólósra.

Tényleg keress szülőcsoportot! Olvass ilyen tárgyú blogokat (pl. Merj más lenni!, Autizmusmesék, és biztosan találsz mást is). Az autizmus nagyon széles spektrum, és csak a fejlesztés során fog kiderülni, hogy a te kisfiad ezen hol helyezkedik el, milyen mértékben lesz képes kompenzálni a hátrányait.

A férjedre próbálj nem haragudni, nekik sokszor különösen nehéz elfogadni, hogy az Ő gyerekük (pláne a fiuk!) nem tökéletes. Lehet, hogy abba is nőtt bele, hogy az ő családjukban nem fordulhat elő semmi ilyesmi. Abból gondolom, hogy az apai nagyszülők sem értik meg a helyzetet.

Viszont ha elhiszik, ha nem, azt el kellene érned, hogy használják azokat az eszközöket, amikre a gyereknek szüksége van (rajzos napirend, más vizuális segítségek).

sokkal könnyebb ítélkezni, hárítani, hogy nincs is baja, mint valóban segíteni, törődni másokkal.

ebben is megmutatkozik, ki az anyja, ki szereti igazán a gyermeket.

5 éves volt a lányom, amikor autizmus diagnózist kapott, nagyon komoly viselkedési problémái voltak az oviba.

A diagnózistól kezdve kapta az autizmus specifikus fejlesztéseket és egy év alatt megszűntek a problémák, teljesen integrálhatóvá vált. Jelenleg normál (tagozatos) általános iskolába jár, negyedikes, kitűnő tanuló, vannak barátai, egyetemre szeretne majd menni (biológusnak készül). Továbbra is kapja a fejlesztést, a jelek szerint semmi akadálya annak, hogy teljes életet éljen felnőttként.

Nem dőlt össze a világ a diagnózistól, csak kicsit át kellett alakítani a gondolkodásunkat, a hozzá való viszonyunkat (a családnak és a vele foglalkozó pedagógusoknak is). Ez nem betegség, hanem egy állapot - ugyanolyan tulajdonság, mint a gyermeked testmagassága, a haja, vagy a szeme színe. Nem lehet megváltoztatni, de lehet vele élni, sőt, ki lehet belőle hozni a legjobbat.