Miért vagyok rossz anya, mert megműttetem a fim?

A garatmandulaműtétek után "szoktak" elvérezni a gyerekek. 1-2 évente 1 gyerek. Az orrmandula nem vészes. Ne érdekeljenek mások, tedd amit jónak látsz, csak légy körültekintő. Nekem is furcsa, hogy a doki szerint a mandula okozza a tejérzékenységet, és nem fordítva: a tejérzékenység miatt nagyobbak a mandulák. De neked kell döntened, mit fogadsz el igazságnak. Megkérdőjelezhetetlen állítások és döntések amúgy sem léteznek.

Amúgy hasonló gondokkal küzdök. A lányom nagycsoportos, télen 6 éves lesz, és neki is gondja van az orrmandulájával, már hónapok óta tele van az orra és nagyothall, és ez az élet minden területén káros hatással van rá (figyelem, koncentráció, társas kapcsolatok, türelmetlenség, félreértések, logopédiai problémák). Sokáig küzdöttem, hátha megoldjuk műtét nélkül. Tejmentes diéta, nasipur orröblítés, orrcseppek, infralámpázás, aerius, fenistil cseppek, d-vitamin, c-vitamin, lymphomiosot... És nézzetek hülyének, de én hiszem, hogy a sokszor a lelki gondok is közrejátszanak a test megbetegítésében, és hiszem, hogy a gyakori kiabálások, veszekedések és a túlterheltség is okozzák a lányom egészségügyi problémáit, ezért erre is odafigyeltem. Sok lelki erőt merítettem innen: [link]

De egyszerűen nem ment, nem tudtam mindent tökéletesen csinálni, olykor kimaradt egy orrcseppentés, néha kimaradt egy lámpázás, stresszes voltam, hogy nem tudom meggyógyítani, és még mindig rákiabáltam, amiért még jobban utáltam magam, az állapota pedig cseppet sem javult. Szóval egy hete kértem időpontot az orrmandulaműtétre, és ezzel egy időben le is gördült egy nagy kő a szívemről: oké, sínen vagyunk, most már minden rendben lesz. Három hét múlva műtik, és vége ennek a mizériának. Most már nem dől össze a világ, ha véletlenül kihagyunk egy orrmosást. Most már nem rugózom azon, hogy aludjon a saját ágyában (mostanában küzdöttünk a saját ágyba szokással), mert a műtét után úgyis velem fog aludni, hogy könnyebben észrevegyem, ha esetleg bevérzik, vagy bármi gond van, úgyhogy addig már nem erőlködöm, aludhat velem most is, és ő nagyon boldog ettől. És a tejen sem idegeskedem annyira, néha eszik pár falat sajtot, vagy csokit is. És már nem türelmetlenkedem, vége a stressznek, látom az alagút végét, és sokat tanultam az elmúlt időszakból, úgyhogy idilli a viszonyom a lányommal, sehol egy hangos szó. VISZONT! A lányom hallása megjavult, és az orra is sokkal kitisztultabb. Hallásvizsgálaton még nem jártunk, de már nem kérdez vissza, sokkal kommunikatívabb is. Szóval most megint elbizonytalanodtam, hogy kell-e az a műtét. Nem ez lenne az első eset, hogy a lelki egyensúly megteremtése hozza el neki a végleges gyógyulást. Szóval nehéz, de érdemes körültekintőnek és türelmesnek lenni. Nekem mindig akkor sikerül, amikor már feladom a küzdelmet. De ahány gyerek, annyi történet. Lehet, hogy nektek nagyon is ez a megoldás. Neked kell tudnod.