Van itt más is, aki nagyon szeretne babát, de attól fél, hogy rossz anya lesz?

1. anyukád rossz példa, tehát tudod, hogy miket nem szabad megtenned

2. a gyerekednek nem egy überszuperhiper fantasztikus anya kell, hanem te kellesz neki, ahogy vagy

3. ha szeretnéd, ha párod támogat, akkor ne agyalj előre a rossz dolgokon, felesleges, nincs értelme

4. nekem is voltak/vannak/lesznek kételyeim, de a gyerekem a mindenem, és amit tudok megteszek érte, szerintem te is így lennél (akit nem érdekel milyen anya, az nem is aggódik, te pedig aggódsz, tehát tudod, hogy mi lenne a helyes út)

Ez nagyon szomorú...

Így utólag hogy ítéled meg? Igazuk volt, vagy tévedtek veled kapcsolatban?

Az szinte biztos, hogy nem leszel olyan anya, mint a te anyukád, mert te egészen más hibákat fogsz elkövetni! :) De tényleg.

Érdekes dolog, hogy az én családom is hasonlóan "pozitívan" állt énhozzám, és én is évekig ezzel a dilemmával küzdöttem. Aztán - mivel kezdtem kifutni az időből - úgy döntöttem, hogy az a gyerek majd úgyis eldönti, hogy akar-e a gyerekem lenni, vagy sem. Nem erőltettem a teherbeesést, nem számolgattam a peteéréseket, hanem azt mondtam neki, ha akar, jöjjön, várom szeretettel, de csak annyit tudok adni, és nem többet, amennyi én vagyok, ezt feltétlen kalkulálja bele, mielőtt engem választ! :) Most hét hónapos terhes vagyok, és nagyon várom már, hogy igaziból is anyuka legyek. Nem állítom, hogy nem vagyok tele szorongással, de annyi nálam tuti hogy rosszabb anya van, hogy szerintem az én gyerekem is ki fogja bírni valahogy. És feltételezem, hogy a tiéd is... :)

Csak szeresd magad kicsit jobban. Ő biztos, hogy nagyon-nagyon-nagyon fog...

Nekem egy borzalmasan rossz anyám volt, ivott, vert cigizett mellettem, 5-6 évesen öngyilkos akartam lenni!!

Rettegtem, hogy milyen anya lesz belőlem, mi lesz, ha úgy utál majd a gyerekem, mint én az anyámat.

De egy másik ember gonoszsága miatt én ne éljem át azt a csodát, hogy életet adok, nevelek és látom felnőni a gyerekemet? Sokszor felmerül, hogy talán ösztönösen rossz anya vagyok, hisz rossz génekkel születtem. De van egy párom, akinél jobb embert rajzolni sem lehet, tudom, hogy ő segít és korrigál, ha kell.

Most 7 hetes a kisfiam. Imádom és ő is engem, hisz én vagyok még neki a világ. Biztos, hogy millió ponton hibázok majd a nevelésben, de egy dolog a lényeg, hogy nála jobban senkit nem szeretek.

Neki most csak arra van szüksége, hogy etessem, pelenkázzam, altassam és szeressem nagyon. A későbbi igényeit később kezelem:)