Mi segíthet, hogy ne sírjon a babám oltásnál?

Megedződsz. Elsőnél én is sírtam,aztán másodiknál majdnem hánytam előre az idegességtől. De egész jól sült el, és utána ahogy nő, egyre nehezebb lesz, mert tudni fogja hogy mi jön és félni is fog.

De én már jobban bírom. Mi úgy szoktuk hogy ölelem fekve, aztán hamar felkapom utána, apa báboz kézzel-lábbal, matricát kap(nagyobbaknak).

Most meg egy kis szünet van iskolás korig.

Tudatosítsd hogy szükséges rossz, hamar megvan, túlestek rajta.

Alapból minden baba sír. De ahol érzi, hogy anyuka iszonyat feszült, ott a baba is idegesebb.

Mert ez nálad biztosan fennáll, hisz előre ezen szorongsz...

Először magadban tudatosítsd, hogy nem a világ vége egy oltás, és az sem, ha sír a babád.

Személyes tapasztalatom az, hogy én nyugalmat sugárzok felé, egyáltalán nem idegeskedem oltás előtt, így ő sem volt sosem az. 2 hónapos oltáson vigyorogva itta meg a Rota oltást, a doki el volt ájulva. A szuritól persze sírt, de hamar megnyugodott. Most 1.5 éves. Napokkal előre mondom neki, mi lesz.

Szépen bemegy a dokihoz, vigyorog mindenkire. Az utolsó oltása olyan jól sikerült, hogy még azt is elfogadta, hogy le kell feküdni (nála ez a legnehezebb, nem akar nyugton lenni), ő maga dőlt le.

A 2 oltás közt csak azért nyekkent fel, mert már fel akart ülni. 1 mp múlva már egy védőnőtől kapott műanyag izével játszott a vizsgálón.

Aztán vigyorogva integetett a doktor bácsinak.

Megjegyzem, én tűfóbiás voltam, engem ordítva kellett lefogni még nagyobb koromban is. Felnőttként is rettegtem a vérvételtől sokáig, a IVF kezeléskor küzdöttem le ezt a félelmem, mivel magamat szúrtam.

A kisfiamnak most volt nemrég a 18 hónapos oltása. Én a karját, a védőnő a lábát fogtuk, míg a dokinéni szúrta.

Hidd el, hogy csecsemőkorban sokkal könnyebb velük ez a doktorosdi. 1 éves koráig csak az injekciók után sírt.

Utána, ahogy tudatosult benne, hogy azon a helyen mi történik, még a védőnőhöz is nehezen volt hajlandó bemenni.