Autista, aspergeres gyerekek szülei, nyugodt vagy nyugtalan volt a babaként a gyereketek?

Rengeteg gond volt vele (nem tudott szopizni, refluxos volt, durván hasfájós, később etethetetlen, nem rágott még 1,5 évesen sem), de az első 3-4 hónapot leszámítva, amit végig ordított, egyáltalán nem volt sírós. Mások nagyon nyugodt babának jellemezték. Kórházban is le voltak hidalva, hogy mennyire jól tűri a fájdalmas kezeléseket (volt szervi baj is).

De ez a nyugodtság csak addig tartott, amíg nem közelítették meg. Csak minket fogadott el, más 1 méteres közelében (főleg ha mi távolabb álltunk) ájulásig ordított.

Játék: nagyon jól elszöszmötölt, ha volt még valaki a szobában , de ki nem mehettünk.

Ilyen volt csecsemőként.

Kisgyerekként sokkal rosszabb. Ezer dühkitörés per nap, folyamatos sírás.

Teljesen nyugis volt, néha sírt, de nem emberek miatt, hanem eldobott valamit, vagy beverte valamijét, vagy szimplán nyűgös volt, olyankor feszengett. Izgő mozgó, sokat alvó, sokat és jól szopizó, darabosat egyből evő, hibátlan mozgásfejlődésű baba volt, mosolygott, közvetlen volt, azért néha csak nálam nyugodott meg, de nem kirívóan.

Amit kiemelnél, hogy nem nézett percekig a szemembe, hanem valamit folyton birizgált, ha ránéztem, nyújtotta a kezét, hogy megfogjon csendes szemkontaktus helyett, meg irtó sokat rugdalódzott. A lába a mai napig nagyon aktív:)

Egyetemista esőmanónk babának sem volt átlagos. A rágás nagyon nehezen indult be,amíg full pépes gyümölcsöt zöldséget kapott nyelte mint kacsa a nokedlit,ha volt benne kevés darabos meg akart fulladni tőle még egy évesen is. Nem fogadott el semmit ami zöld színű. Amikor nagyobb lett a sárga hüvelyű zöldbab ízlett,a zöld színű nem, így az óvodában iskolában is voltak gondok. A nappali szoba tisztaság ment másfél éves kortól, lelkesen üldögélt a bilin, viszont éjjel még 6-7 évesen is pelenka kellett. A beszéd az óvodában 5 évesen indult meg, onnantól viszont mindenkit letámadott a váratlan kérdéseivel. A kedvenc amikor minden nagymama korú idős nénitől megkérdezte hogy hány foga van,6-7 éves lehetett.

Amitől pedig nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek az egyik eset: szomszéd néni gondozta a sírt a mi papánk sírja mellett. Kisfiunk megdöbbentő felfedezést tett: az elhunyt férje mellett a szomszéd néni neve is ki van írva a síron. Megkérdezte a nénitől hogy mikor fog oda feküdni a férje mellé. Hát,mit mondjak,síri csend volt percekig... A 6 éves nagycsoportos egyébként egyedül tanult meg írni és olvasni a beszédintó foglalkozás alatt.