Mi a véleményetek a babágy helyéről?

Külön szobába és nem kell ott aludnod. Ha nagyon sír, akkor menj be hozzá, de ne vedd ki az ágyból, csak nyugtasd meg.

Sokkal rosszabb a babának is, ha a felnőttekkel egy szobában alszik.

Fiam első naptól külön szobában, külön ágyban alszik. Van a szobájában kanapé, ha nagyon kell, ott is tudok aludni.

Férjem szakács, így neki jól jött, hogy tud pihenni is.

Most 3,5 éves a fiunk, 1,5 éves kora óta leesésgátlós ágyban alszik.

Nem "rideg"tartás, ugyanúgy kötődik hozzánk, esténként úgy alszik el, hogy mellé fekszem.

De én örülök, hogy a mi ágyunk megmaradt nekünk, ahol mi bújhatunk össze. Hisz nemcsak szülők vagyunk, hanem nő és férfi, férj és feleség is...

Nekem az a véleményem, hogy egy újszülött babával minimum egy helységben kell aludni, mert bébiőr ide vagy oda, nem ugyanaz, tehát újszülöttet, sőt egy éves alattit sosem altatnék egyedül egy szobában.

Az, hogy Te mész át egy másik szobába, vagy a baba van a szülői hálóban, az meg teljesen annak a kérdése, hogy nektek hogyan felel meg. Én pl. nem aludnék szívesen külön a férjemtől, de ettől még Nálatok miért ne működhetne úgy? Hát nem vagyunk egyformák.

Nekünk három gyerekünk van, és én mindig azon a páron voltam, hogy a baba a saját kuckójában aludjon. Az első hónapokban a mózeskosár volt közvetlenül az ágyam mellett, aztán amikor abban már nem fértek el, akkor átkerültek a kiságyba, ami szintén ott volt az ágyunk közelében. (Helyi adottság is kérdés, hogy mi és hogyan fér el...)

Aztán jött a harmadik gyerek, és minden addigi elvemet feladtam. A baba közöttünk aludt, vagy inkább nem, mert beteg volt hónapokon át és 40 percnél többet nem aludt egyben. Alig éltünk, nekem már mindegy volt hogy hogyan, csak aludjunk...

Na ő az, aki most 4 éves, és rengetegszer bejön az ágyunkba. Ettől még nem gondolom, hogy érettségizni is innen megy majd... :)

Szerintem a legfontosabb ebben is a rugalmasság. Csináljátok úgy, ahogy most logikusnak tűnik, aztán ha kell, változtattok, a szobát bármikor át lehet rendezni baba mellett is, nem?

Az meg egy külön fejezet lenne, hogy a "kedves rokonokat" meg kell tanulni leszerelni.

Elsősorban a saját gondolataidból kiiktatni azt, hogy bárkinek is meg kellene felelni.

Természetesen meg lehet hallgatni a véleményeket, de nem szabad hogy lelki alapon befolyásoljanak.

Ha meg valamiben jónak tartod az ötletüket, akkor hajrá, meg lehet azt is próbálni, de ne egy kényszer legyen ez...

A rokonoknak semmi köze hozzá, az a lényeg, hogy nektek mi a jó.

Szerintem jó, ahogy elgondoltad, simán lehet k9ülön szobában a pici (persze légzésfigyelő+bébiőr mellett), ha etetni kell, vagy beteg stb. akkor ott is tudsz aludni és ha az egész nem válik be, még mindig visszavihetitek a babaágyat a Ti szobátokba, majd kitapasztaljátok, de hidd el, ne engedd hogy a rokonság beleszóljon, ez a Ti életetek!9

Jah , én is így gondoltam, olyan szép babaszobát rendeztem be neki míg a pocakomba volt..

Aztán kórházba nem indult be a tejem, nagyon sokat sírt, 4 kórházi napból aludtam összvissz kb 2 órát, és mikor egyik hajnalba magam mellé raktam az ágyba és összebújva aludtunk na onnantól megszegtem a külön alvás törvényeit.

Hazaérve férjem is rákapott erre, ő még inkább nem szeretné ha külön aludna tőlünk pedig már 5 hónapos. Házaséletet is tökéletes maradt kis kreativitás kell.

De ha elkezd forogni meg mászni akkor nappal muszáj lesz kiságyba aludnia mert nem fogok tudni elmozdulni mellőle nehogy leessen nagy ágyról, erre gondolni kell. Onnéttól meg pár lépcső hogy éjszakára is majd átszoktatjuk a saját ágyába. Nem lesz könnyű az biztos :)

Egyutt aludtunk a gyerekekkel. El sem tudtam volna kepzelni maskent, igy volt jo:)

8, 13, 17 evesek.