Egy szobában az újszülött és a totyogós?

Nem gondoltam hogy ilyen vita indító lesz a kérdésem. Azt gondolom, hogy magyar átlaghoz képest mi elég jól élünk, csupán anyagi és gyakorlati megfontolás, hogy 2 éven belül nem szeretnénk még elköltözni. Nyilván a cél az, hogy mindenkinek meglegyen a maga privát területe, de ez jelen pillanatban nem lehetséges és próbáljuk abból kihozni a legjobbat, amink van.

Három éve, amikor megvásároltuk a közös lakásunkat, irreális lett volna kettőnknek három szoba + nappalis lakást/házat venni, illetve fenntartani. Egy totyogóssal is abszolút kényelmesen elvagyunk, kettővel már szűkös lesz, ezt nem vitatjuk és az alap elképzelés is az volt, hogy ez a lakás 5-7 évre fog kiszolgálni minket. :)

Megértem azokat, akik szerint nem normális egy csecsemőt egy szobába tenni egy 2 éves kislánnyal, nem véletlenül rágódunk a kérdésen, de újépítésű lakás lévén nem látok sokkal jobb lehetőséget. Az amerikai konyhánk nagyobb élettér és elférne a kiságy, de ide tenni a babát nem tartom normális döntésnek, mivel ezeknél a lakásoknál az alapelv az, hogy a szobák kizárólag hálószobák (kicsik), maga az élettér pedig a nappali. Itt játszunk, itt eszünk, itt mesézünk, stb.

Igazából két lehetőség van, ami a lakás elrendezéséből adódóan olyan megoldás, ami nem jár aránytalan költségekkel (pl. teljes hálószoba bútor újratervezéssel). Az egyik a babaöböl és velünk alszik a baba, amíg elfér benne (kiságy sajnos nem fér be), a másik pedig az, hogy a nagytesó szobájába kerül a kiságy, aki jelenleg egyébként baromi jó alvó. A férjemmel külön szobába "költözni" nem annyira szeretnénk. Igazából a lakás adottságai miatt, ha valaki nem jó alvó, mindenképpen felébred a csecsemő sírásra.