Egy szobában az újszülött és a totyogós?

Biztos nem raknám oda. Valószínűleg minden éjjel x óránként sírni fog, ha csak nem a ritka szerencse lesz hogy viszonylag átalussza az éjjelt egyből. Szegény nem tudna pihenni mindenkepp kizárt oda rakni( számomra)

Inkább a ti hálótok hogy a nappali szabad maradjon nappalra a tesónak és nappal a pici tudjon pihenni.

Nálunk bevált a közös szoba.

Összesen 50 nm volt a ház, a lányok egy pici szobában laktak. Két és fél év volt a korkülönbség. Mikor a nagyot este altatam, ha kicsi még ébren volt, kivittem a másik szobába. Ha a kicsi éppen aludt, a nagynak még kint meséltem, és az ágya mellett már csak csendben üldögéltem kicsit. Ő is tudta, hogy nem hagoskodhat, mert alszik a testvére. Ha a baba éjjel felsírt, vagy gyorsan meg tudtam nyugtatni, vagy szintén kivittem. A testvére jó alvó volt, ha fel is ébredt, elég volt egy pár szó és aludt tovább.

Később már egy időben feküdtek le, hol az egyik, hol a másik ágyában ültünk mindhárman a meséléshez. Egymásra nem nagyon ébredgek fel ekkor sem, de hozzánk rendszeresen vándoroltak, felváltva, vagy egymás után. Reggel pedig korábban felébredt, az kijött a nappaliba, és ott játszott.

Biztos le lesz pontozva, de mi úgy csináltuk, mint a 2-es.

Nagy apával. Ha nem alszik mellette valaki, még ő is ébredne egyébként.

A kicsi velem.

Majd ha a kicsi már nem eszik éjjel, de lehet hogy majd csak ha önjáró lesz, akkor rakjuk össze őket.

Unokatesóméknak utóbb került át 3 hósan a baba a totyogóhoz.

Több okból..( nem helyhiány, az itolsónak címezve)

Nem ébresztik egymást.