Elhunyt baba holmiját elfogadni???

9-es, ez nem így van.

Ha otthon nézegetné az érintetlenül hagyott gyerekszobát, az valóban akadályozná a gyász feldolgozását. De ha időnként vendégségben a barátnőjénél, más kialakítású szobában, más tárgyak között látja a kisbabájának (ill. az ő szobájának) valamelyik tárgyát, az nem okoz ilyen hatást.

Pont az mutatja, hogy feldolgozta a gyászát, hogy

a) kipakolta a gyerekszobát;

b) örömmel várja a kérdező babájának születését;

c) szívesen odaadná ezeket, hogy használja ill. gyönyörködjön benne a kérdező babája.

Ha eddig nem dolgozta volna fel a gyászt, akkor nem is tudna őszintén örülni annak, hogy a kérdezőnek kisbabája lesz (pláne, hogy neki is lány).

Bár más téma, mert nekem szerencsére csak idős felmenőim hunytak el, így az ő használati tárgyaik közül ajándékoztunk el ezt-azt valakinek, de én inkább örömmel láttam mindig, ha valaki azt a szerszámot, eszközt használta, amit valaha az én nagyszüleim is sok éven át. Hogy ők már nincsenek, de más számára még hasznosak, örömet tudnak szerezni ezek a tárgyak.

Az egy másik kérdés, hogy a kérdező szívesen fogadná-e. Nekem nem lenne probléma, de nem vagyunk egyformák.

Nem fogadnám el. Nálunk a családban van egy fogyatékos kislány, pár évvel idősebb a mi babánknál. Az ő ruháit, cuccait is mindig ajánlgatják nekünk, de nem szoktam elfogadni. Valahogy nem lenne rajta békességem.

A kérdező esetében meg főleg nem.

A kérdező barátnője szemszögéből nézve: neki eljött az a pont, hogy képes a kislányának szeretettel vásárolt dolgokat más gyereknek adni, akit ugyanúgy boldoggá tehet, élettel tölti meg a ruhákat, az ágyat és ennek őszintén örül. Hatalmas lépés a részéről. Talán egy picit attól félnék, hogy a későbbiekben mennyire kezdene ragaszkodni a születendő kislányhoz, akivel pótolni próbálná a sajátjával elvesztett jövőbeni eseményeket. Olyan rátok telepedésre gondolok, amikor lelkesedésében észre sem veszi, hogy túl sok. Lehet ez részvétel eseményeken, tárgyi ajándékok (pont ilyet szánt a lánya harmadik szülinapjára).

A te oldaladról érthető, hogy szeretnéd ugyanúgy megélni a fészekrakás folyamatát és nem ilyen szomorú hangulatban kezdeni.

A helyedben őszinte lennék, és felajánlanám, hogy segítek olyan babát keresni, aki rászorul erre a segítségre és a barátnőd is elgyászolhatja a baba holmit, neked sem kell megtartanod.

Szerintem ha azt érzed, hogy nem szeretnéd, akkor nem kellene elfogadnod.

Én sem fogadnám el egyébként. Nem vagyok babonás, de mindig eszembe jutna a kicsi, és rossz érzés lenne. Ezt mondanám meg normálisan, nyíltan az anyukájának is.

Az viszont nagy lépés, hogy megválna tőlük, biztatnám rá, hogy ajándékozza el idegennek.

Amikor megszületett a fiam, a nővérem (nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, hosszú sztori miért, de nincs harag köztünk) apun keresztül küldött nekem egy babatakarót. Nézegettem és rájöttem hogy használt. Ebből rögtön tudtam hogy a nemrég elhunyt unokája után van (nem beteg volt, másmilyen tragédia történt) Baromi rossz érzésem volt eleinte, nem is használtam. Aztán úgy alakult hogy bejött az átmeneti időjárás, nem volt kéznél megfelelő vastagságú takaró, csak ez. Aztán elkezdtem használni és akkor már nem is értettem mi bajom volt. Tudtam már úgy gondolni rá, mint tisztelgés az elment kisfiú felé.

Persze ez csak egy takaró, nem egy teljes babafelszerelés... Én a helyedben pár dolgot elfogadnék, de nem mindent, az már kicsit tényleg olyan lenne mint egy emlékszoba.

Kicsit más volt az én helyzetem, de teljesen megértem, hogy ez dilemma. Nekem a 35. héten halva született a kislányom és már mindene be volt szerezve. A következő babánál én is elgondolkoztam, hogy megtartsam és használjuk -e a holmikat.

Végül mindent használt a 2. kislányom és nem volt bennem rossz érzés, de mi is sokat gondolkodtunk, pedig itt a saját gyerekeinkröl volt szó és nem is voltak használtak.

Szerintem dönts úgy, ahogy neked jól esik. Van, aki alapból nem kérné más szedett-vedett holmijait, még tragédia se kell ehhez, úgyhogy nyugodtan utasítsd vissza finoman.