Mit tegyek, úgy érzem válságban van a kapcsolatunk, amióta megszületett a babánk?
A párom annyit mond, hogy ő ilyen. Nincs kivel megbeszélnem. A családdal még nem merem. A barátnőkkel megint nem, félek a rosszindulatuktól.
Úgy érzem, hogy megfulladok tőle, hogy leszív teljesen. Mindent én intézek, találok ki, szervezek le. Ő csak van mellettem.
válasza:nálunk is ez volt a szitu az elején!mára már rendezödött a helyzet valamelyest!mennyi idös a baba?
talán kell még egy kis idö,h felfogja,h apa lett és tegyen értetek meg mindent!szerintem még nem érzi a dolog súlyát,majd ha nagyobb lesz akkor jobban el lehet majd a babátokkal és nagyobb kedve lesz dolgokhoz!
nálunk is azóta jobb a szitu,h Lili már nagyobb,most lesz 19.-én 11hónapos és már sokmindent tud,nem csak feküdni!
légy türelmesebb!viszont ha ő tényleg ilyen akkor ezt már az elején kellett volna látnod!nem vetted ezt észre a baba elött,h milyen is ő?
válasza:
válasza:Mit nem csinál a párod? Így nehéz véleményt mondani, hogy nem tudjuk mi hiányzik! Sokat dolgozik? Nem foglalkozik a gyerekkel vagy veled?
Az, hogy mindent neked kell megszervezni, nem egyedi, ami a családdal kapcsolatos, főleg a gyerekkel, én intézek nálunk is. Ha mondom neki, hogy mi következik, akkor jön és csinálja, de magától nem igazán jut eszébe. Az én férjem a pénzteremtés körül forog, meg szeret lustálkodni, így a kettő mellé csak a kislányunk fér bele, vele sokat foglalkozik, de egyáltalán nem érdekli, hogy megyünk-e valahová, volt-e levegőn a gyerek...stb. Még jó, ha mondom, akkor általában csinálja. Viszont érzem, hogy szeret bennünket, nem csavarog, ritkán bedob egy-két sört a haverokkal, de 2 órán belül már itthon is van. Szóval mint írtam, Te vagy a család motorja, és ez a legtöbb családban így van. Hidd el, ha önmagában ez a baj, akkor még nincs válság, sokkal erősebbek vagyunk, mint hisszük, több energiánk van, mint a férfiaknak, és nekik is idő kell, hogy feldolgozzák a felelősség érzését, amit egy "kiscsalád" jelent.
Egyébként ossz ki rá feladatokat, irányítsd, ha hagyja, majd belejön...
válasza:A babánk előtt vicces volt, sokat nevettünk, beszélgettünk, most meg sosincs mondanivalója. Én ugye itthon a 4 fal között, nincs a városban senkink, szóval ő és persze a babám az egyetlen akikkel tudok beszélgetni. De már nagyon vele sem. A babánk fél éves, őt meg nem értem, már ha beszél is.
Nem iszik meg ilyenek, csak olyan mintha nem is lenne mellettem. Sokat van oda dolgozni, ami nem azt jelenti, hogy sokat is keres, ez is zavar és hiába mondom, hogy lépnie kellene, mert ha én is annak idelyén csak a fenekemen ültem volna, akkor minimálbérért dolgozhattam valahol. Nem érdekli a téma. De így meg nyugdíja sem lesz, már látom előre a jövőt. Elég szürke. (Nem vagyunk már huszonévesek)
Ha mondom, hogy mit segítsen itthon, megcsinálja, csak már ennyi idő után, magától is fel kellene érnie ésszel. Ha rábízok valami intéznivalót, valami hülyeséget biztos csinál.
Most, hogy már a babánk miatt nem tudok mindennel foglalkozni, idő és energia híján, most látom csak, hogy rá nem számíthatok olyan mértékben, mint ahogy jó lenne.
Nem olyan precíz az itthoni barkácsolás terén sem, ha tudom azt is inkább én csinálom meg. (Az én apukám mindent meg tud csinálni, én tőle láttam, tanultam ezeket.)
Sajnos most látom, hogy otthonról mit hozott, illetve mit nem hozott. Most kezdem a családján is látni, hogy milyenek és ezáltal látom, hogy mit miért csinál így.
Ja és nem szeretnék dolgokat, ha a babánk így tanulna meg, hogy ezt látja itthon.
Úgy érzem, hogy lilaköd volt a szemem előtt, a babánk születése előtt és ez most elszállt.
Egyébként maximalista vagyok, de ebből kifolyólag sok mindent elértem egyedül, szokták mondani, hogy a jéghátán is megélnék és most úgy érzem, hogy ő visszahúz. Nem építő jellegű a kapcsolatunk, hanem belőlem táplálkozik.
Ha valakinek olyan jellegű a problémája, hogy bulizik, vagy iszik a férje, az biztos nem tudja, hogy miről beszélek.
Szóval nagy teher, hogy ki mit hoz otthonról. Meg amíg nincs gyerek, addig máshogy látja az ember a dolgokat, mások a fontosak, máshogy vannak súlyozva.
válasza:Szia!
Nálunk ugyan ez a helyzet.
Sokszor megőrjít a tötyörgése.
Én se ilyen voltam. Most meg úgy érzem vissza húz.
Én se merem még ismerőssel megbeszélni. Biztos nem értenék. Ezt csak az tudja, aki vele él.
válasza:Már terhesen kezdtem észre venni. Pl. a kiságy összeszerelésénél, szoba kifestésénél.
Úgy látszik az anyasággal kicsit reálisabban nézzük a dolgokat.
Jó apa és jó férj a maga módján.
Ha próbálok vele beszélni annyi mond ilyen vagyok, fogadj el.
Ennyire másnak láttam volna eddig?
Vagy változott az igényem?
válasza: válasza: válasza:6.53-as vagyok. 80%-ban ugyanilyen a férjem is, azzal a különbséggel, hogy hajtja a pénz, és még tud viccelni. De minden másban megegyezik, nem barkácsol, nem intéz, megcsinálja a munkáját, foglalkozik a lányunkkal, tervezgeti a jövőt, de konkétan egy szöget sem ver be veszekedés nélkül. De ő ilyen volt a gyerek születése előtt is, így nem okozott csalódást.
Szerintem ne szapuld, hanem üljetek le beszélgetni, és először kérdezd meg, hogy már miért nem olyan vicces, mint régen...lehet, hogy olyan dolgok nyomasztják, amire nem is gondolsz. A férjek "átnevelése" pedig nagyon hosszú idő. NEm tudom, hány évesek vagytok, de szerintem több évtized, hiszen rossz nevelést nem lehet egy-két év alatt kinevelni. Szóval, ha még szereted, és úgy látod, hogy ő is szeret téged, akkor ne add fel!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!